Pünkösdi királyságnak bizonyulhatott annak a nagy befektetőnek a hétfői pénzpiaci trükkje, aki kihasználta a páratlan lehetőséget, és amíg a hazai devizakereskedők a háromnapos ünnep örömeiben osztoztak, addig ő - ahogy a szakzsargon mondja - "leütötte" a forint árfolyamát. És ehhez még - egy nemzeti deviza méreteihez képest - jelentős összeget sem kellett mozgásba hoznia. A spekuláns ugyan sajnálatunkra aligha méltó, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy olyan monetáris környezetben tette, ahol a forint elerőtlenedésének napjait kénytelen megélni. Ha nem így lett volna, akkor spekulánsunk még nagyobb profitot vághatott volna zsebre.
Mit tesz isten, tegnapra megszületett a párja is a hétfői trükközőnek, az ellenoldalon ő már a legyengített forint felvásárlásából gyarapította a vagyonát. Egyik lépés sem egészséges, és korántsem lehet kizárni, hogy ha mérsékelt ütemben is, de továbbgyűrűző hatásai lehetnek ennek a sajátos pünkösdölésnek. Azon mindenképp érdemes lenne elgondolkodni, hogy amikor a kormányzat újabb és újabb munkaszüneti napokat vezet be, illetve az ünnepnapok összevonásának spiritus rectorává szegődik, akkor mintha szabadon hagyná egy néptelen, de áruval megrakott piac kapuit. Ilyenkor aki arra jár, lerámolhatja a polcokat, és az előző napi árnál - ahogy neki tetszik - alacsonyabbat hagyhat ott. A mai globalizált világban az olyan esetekben, amikor nálunk banki szünnapot tartanak, másutt pedig vígan kereskednek, kifizetődő lenne pénzintézeteinkben, horribile dictu, aktív ügyeletet tartani.
Az elkényelmesedés okai nyilvánvalók. Régen esett meg, hogy a forint ellen támadást indítottak. Napjainkban fordult a kocka: a hurráoptimizmus jegyében született, Brüsszelbe küldött konvergenciaprogramunkból csak egy dolog hiányzik, de az nagyon. Szó sem esik arról, hogy felzárkózni főként a közös deviza bevezetéséért érdemes. Az Európai Unió adófizetői ezért támogatnak minket. Az euró bevezetésének elvetéséért most még csak a piac büntet, de ahogy múlnak az évek, majd a gazdasági stabilitás lassú megbomlása is.
