Két fontos vendége van a magyar kormánynak ezen a héten. Az egyik Stephen K. Bannon, Trump elnök egykori kampányfőnöke és főtanácsadója, akit szélsőséges megnyilatkozásai és bizarr viselkedése miatt az elnök eltávolított a Fehér Házból. Bannon Orbán Viktor nagy tisztelője: az „elvek embere”, „igazi hazafi és igazi hős”, mondta róla. Schmidt Mária meghívására jön Budapestre, ahol az Európa jövője című konferencián tart előadást.
A másik vendég A. Wess Mitchell, aki a State Department európai főosztályát vezeti, rangja assistant secretary of state, amit a magyar sajtó néha államtitkárnak, néha helyettes államtitkárnak fordít. Az előbbi illeti meg, mert ő és főosztálya egész Európáért - ötven országért - felelős. Eleddig egy Közép-Európával foglalkozó privát kutatócsoportot vezetett, tehát szakember, de politikai kinevezett. Gondolkodása - főként az orosz katonai ambíciók ellenzése - inkább a Pentagonhoz fűzi, mint a külügyminisztériumhoz.
Mitchell volt kutatócsoportja – a Center for European Policy Analysis (CEPA) – az orosz katonai veszélyt tartja érdeklődése középpontjában. Eleinte ez nem így volt. Amikor CEPA létrejött, a 90-es évek közepén, a kutatók elsősorban a visegrádi országok belső fejlődéséről írtak. Ám az utóbbi években az orosz téma dominál írásaikban, a magyar vagy a lengyel demokrácia hanyatlásáról már nincs is szó.
Mint államtitkár, Wess Mitchell továbbra is ezt a mentalitást képviseli. Azaz mást, mint az amerikai sajtó, mást, mint azok a szenátorok, akik éppen ebben a hónapban a nyugati értékek terjesztését tartották David Cornstein, az új nagykövetjelölt fő feladatának. A külügyi bizottság republikánus elnöke is kiemelte, hogy milyen fontos feladat Magyarországon a demokratikus eszme ápolása. Furcsaság, hogy Cornsteinnek a meghallgatására elkészített nyilatkozatát mind Mitchell főosztálya, mind az USA budapesti nagykövetsége előzetesen jóváhagyta.
Az amerikai-magyar kapcsolatokban fennálló zűrzavarnak Budapest is a tanúja lehet ezen a héten. Egyrészt itt lesz a szélsőséges Bannon, a kultúrháború bajnoka, akit nem érdekel sem a demokratikus jogrend szétdúlása, sem az, hogy Magyarország a Kreml hídfője lett az európai politikában. Másrészt itt lesz Mitchell államtitkár a munkatársaival, akik az utóbbi időben lényeges kommentár nélkül hagyták két nagy amerikai intézmény, a Nyílt Társadalom Alapítvány és a Közép-európai Egyetem meghurcolását, és azt is, hogy a Figyelő ellenséglistája tucatnyi amerikai állampolgár nevét is tartalmazta.
Más szóval a lekenyerezés – az appeasement – veszélye van a láthatáron. Egy cserebere fenyeget: Mitchellék nem emelnének szót az illiberális állam intézkedései ellen, sőt az amerikai külügyminiszter május 30-án fogadná is a magyar külügyminisztert, cserébe pedig a magyar kormány újra megígéri, hogy felemeli parányi hozzájárulását a NATO költségeihez. Gyorsan hozzáteszem: az ügy nincs lezárva, az amerikai értékek támogatói Washingtonban elutasítanának egy ilyen alkut.
