Az élelmiszerrel való játszadozás időtlen idők óta hangsúlyosan jelent meg a különféle társadalmak büntetőjogi szabályai között. Az ókori Görögországban kútmérgezés esetén az elkövető mellett a kútőrséget (bizony, volt ilyen – vajon miért?) is halállal büntették, hiszen a közösség egyik alapvető életfeltételét veszélyeztették figyelmetlenségükkel. Az ételrontásért, vagy akár csak annak felvetett lehetőségéért évszázadok óta könnyen mérték a halált, és teljesen jogosan: aki az élethez szükséges anyagok rontásával operál, az a közösség létének egészét fenyegeti.
A napokban jelent meg a hír, hogy egy tejterméket ismeretlen valaki mérgező anyaggal szennyezhetett be. Az ügyről valószínűsíthető, hogy szimpla zsarolás, gyaníthatóan a tettes is meglesz hamar, de a helyzet önmagában is elég riasztó. Technikailag egyszerű dolgokról beszélgetünk most. Magát a terméket megmérgezni szinte lehetetlen, mert az élelmiszerbiztonsági rendszer minden hibája ellenére működőképes, és kiszedi a forgalomból a gyanús árukat. Ugyanakkor a gerilla-módszerrel szemben szinte alig van védekezés. Hülye emberek voltak, vannak, lesznek. Nem nagyon lehet érteni azt a japánt, aki kirúgását azzal próbálta megtorolni korábbi munkaadóján, egy nagy áruházláncon, hogy veszedelmes anyagot injekciózott bébitápszerekbe. Azzal is nehéz mit kezdeni, amikor kiskamaszok egy adriai üdülőhelyen összetört hashajtót szórtak a grillezésre kikészített húsokra, előre nevetve a remek mókán: hogy fognak majd futkosni a kedves vendégek a mosdóba. A tréfa nem jött be, ketten életüket vesztették, mert a szer más gyógykészítményekkel együtt már halálos elegyet alkotott.
Évtizedekkel ezelőtt senki nem gondolta volna, hogy az élelmiszerbiztonság végül világpolitikai, gazdaságstratégiai tényezővé válik. Hát azzá vált. A folyamat hátterében kikerülhetetlenül ott van a tömegtermelés, ami elvileg teljesen zárt rendszerben állítja elő mindazt, amit a boltokban megvehetünk. A fogyasztók tájékoztatására ezerféle előírás létezik, amelyből minden adat azt sugallja, hogy az adott termék tényleg az, aminek hirdetik. Mi ezt az árut bizalommal vesszük le a polcról, és nem igazán jut eszünkbe a kétely, hogy talán nem is azt vettünk, amit akartunk. Nagyjából ezt a helyzetet hívják fogyasztói bizalomnak.
Azok a modernkori kútmérgezők, akik önös, netán politikai vagy egyéb érdekből ezt meg akarják ingatni, a tűzzel játszanak. Ha egy társadalom eljut oda, hogy feltételeznie kell: a mindennapos fogyasztásának alapvető tényezőiben – ideértve az ivóvizet, a szennyeződésmentes levegőt, és úgy általában mindent, ami az élet fenntartásához szükséges – veszélyek vannak, akkor a társadalom közbizalmi alappillérei inognak meg.
Ez óriási baj.
Szinte felmérhetetlen, hogy az élelmiszerekkel kapcsolatos, úgynevezett suttogó propaganda mikor és mennyi kárt okozott egyes szektoroknak. Emlékezzünk rá, hogy a fogyasztók tudatában a mérgezéshez hasonló az a tünetegyüttes, amely időnként zsír-olaj, csirke-disznó, vaj-margarin „háborúkba” torkollott, persze mindegyik mögött ott van egy-egy neves kutatóintézet, rosszabb esetben politikai támogatás – ugyan melyik egészségesebb, mint a másik?
Az átlagos vásárló számára az igazi vezérmotívum az árcédula. Ritkán olvassák el a vevők pontosan, mit is vesznek, hiszen a már emlegetett közbizalom lényege pontosan ez. Kirakták a pultra, tehát nincsen baj vele. Mindenki, aki ezzel az alaphelyzettel játszik, ezt a viszonyrendszert támadja - neki minden büntetés kevés.
A magyar élelmiszer-ipari körülmények és a hozzákapcsolódó kereskedelem meglehetősen szigorú regula szerint működik. Nem állítható ugyan, hogy nálunk ne volna bizonytalan eredetű áru a pultokon, de az erre szakosodott hatóság meglehetősen jó arányban találja meg azokat. Ez a feltételezett tejes zsaroló nem lehet túl nagy lumen, mert ha az lenne, tudná, hogy egy élelmiszerlánc számára néhány tízezer liter tej forgalomból való kivonása nem igazán nagy tétel. De amit művel, annak lehetősége mégiscsak dermesztő. Nincs, nem lehet olyan indok, ami erre bármilyen módon jogot adna neki. Őt és idióta társait kéne igazából kivonni a forgalomból.
