Miután Orbán Viktor letette miniszterelnöki esküjét, nagyívű beszédében célként jelölte meg, hogy 2030-ra Magyarország a kontinens első öt olyan országa közé tartozzon, ahol a legjobb élni, lakni és dolgozni.
Lázár János hódmezővásárhelyi fideszes parlamenti képviselő, aki nemrég még a kormány tagja volt, rögtön ajánlott is egy megfontolandó szempontot: korszerűsíteni kell a Budapest-Szeged vasútvonalat. Lázár szóvá tette, hogy 2 óra 24 perc a menetidő, amit elvárható lenne másfél órára csökkenteni. Már amennyiben 2030-ra tényleg Európa legjobb országai közé akarunk kerülni.
A hivatalos menetrend ugyan két perccel kevesebbet mutat annál, amit mondott, de a lényegen ez szemernyit sem változtat. Emlékeim szerint évtizedekkel ezelőtt, amikor sűrűn megfordultam Szegeden, ugyanennyi időbe telt a vonatozás.
Az európai élmezőnyt azonban lényegesen nehezebb lesz, ha elérni nem is, legalább megközelíteni, mint azt akár Orbán, akár Lázár gondolná. Mert van olyan megyeszékhely is Magyarországon, ahol irigykedve nézik azokat a vasúti állapotokat, amelyeket mai mércével Lázár elmaradottnak minősít. Ez a megyeszékhely Nógrád megyében található, a neve: Salgótarján.
Salgótarján és Budapest között eleve nincs közvetlen vonatjárat. A fővárosból indulva Hatvanban át kell szállni a „kis piros” helyi változatára, ami negyedórás várakozás után indul, hogy aztán a döcögést minden terebélyesebb körtefánál megszakítsa.
Vonaton Szeged 191 kilométerre van a fővárostól, Salgótarján jóval közelebb, 126 kilométerre. Salgótarjánból mégis jóval több ideig, 2 óra 41 percig tart eljutni vasúttal Budapestre. Onnan visszafelé három perccel tovább.
Jelenleg amúgy két megyeszékhely akad az országban, ahol szocialista a polgármester: Salgótarján és Szeged. Minden más hasonlóság a véletlen műve.
