Vagy fél éve írtam meg, hogy hatalmas a kétségbeesés, amiért nem akarnak föltöltődni az önkéntes századok szerte az országban. Falusi polgármester barátom mutatta a neki küldött fölszólítást, hogy a hadügynek időben le kell jelenteni minden falunapot, búcsút, körmenetet, lepényevést, zsákban futást, hogy a bágyadt, fantáziátlan toborzósátrakkal ki tudjanak települni a frusztrált egyenruhások a maguk nyalka verbunkjával.
De az Úristennek sem akarnak telni a létszámok. Közben megy a közösségi gerillamarketing, hogy vissza kellene állítani a sorkatonaságot, mert ott aztán rendet, fegyelmet, kutyafitye emberséget tanulnának a fiatalok.
Pedig akinek már ellopták az életéből azt az egy-másfél-két évet, tudja, hogy sumákoláson, limbózáson és más szakszón kívül semmi, de semmi tudománya annak nem volt. Viszont legalább visszavették a munkahelyére az obsitost
Más kérdés, hogy a mostani buzgalom sokkal inkább hajaz a munkásőrségre. (Régi vicc: miért szaladsz nyuszika? Szaladj te is, medve koma, mert a munkásőrök vadásznak! És lőttek rád? Nem, de már kétszer lehánytak.)
A kormányhivatali vezetők persze ezredesi rangban önkénteskednek. Csak a bikanyakú nép, az nem akar még díszhonvéd sem lenni. Leszavaz éppen a Fideszre, mert kell az a közmunka, meg az asszonyt sem rúgják ki a tanácsházáról. De bohócnak azért már nem áll be, mert aszongya az iranyasereg.hu, hogy „jelenlétük emelheti az ünnepi megemlékezések, koszorúzások színvonalát”. Kell az, hogy az ivócimborák kiröhögjék a szuronyos puskájával?
Ezért aztán már nem is a kocsmákban, hanem az iskolákban keresik a berukkoltatható népességet, de ott sem hömpölyög a tömeg. Egy remény lehet még: a magyar Švejk, Németh Szilárd hadügyminiszter-helyettes karizmája. Ha meg az is kevés lesz, akkor jöhet a kötelező szolgálat. A játék úgyis erre megy ki Háry János birodalmában.
