Jómagam igencsak szkeptikusan hallgattam az Eötvös Károly Intézet elnökének szavait, aki szerint a Nemzeti Együttműködés Rendszerének olajozott működését polgári engedetlenségi akciók révén lehet hathatósan akadályozni. Kételyeim legfőbb oka, hogy az április 8-i törvényhozási választás megmutatta: a szabadságunk korlátozására irányuló kormányzati törekvésekkel szemben rezisztens polgárság híján tulajdonképpen a feudalizmus óta mindmáig az alattvalói mentalitás uralkodik hazánkban. A mesterségesen egzisztenciális függőségben tartott, az úgynevezett „közmédia”, valamint a kormánypropagandát ontó megyei lapok által ideológiailag is megdolgozott, jellemzően alacsony iskolázottságú vidéki választópolgárok tömegeitől nem várhatjuk el, hogy a polgári engedetlenség eszközével éljenek.
Orbán Viktor nagy szövetségese a tudatlanság és a félelem csakúgy, mint az ellenzéki térfélen tapasztalható reménytelen megosztottság. A százezres tömegtüntetések a fővárosban árnyékot vetettek ugyan az igazságtalan választási rendszernek betudható újabb Fidesz-kétharmadra; de ahogy ezek a demonstrációk nem akadályozták meg az ellenzéki képviselőket abban, hogy mandátumuk felvételével legitimálják az ancien régime politikáját, úgy az esetleges polgári engedetlenségi akciók is jobbára visszhangtalanok maradnának idehaza.
„Őfelsége ellenzékétől” demokratikus akaratképző mechanizmusok révén belátható időn belül nem várható az úgyszólván teljhatalom birtokába került jelenlegi garnitúra lecserélése, s a mégoly heroikus polgári engedetlenség is csupán némileg erodálhatja Orbán tekintélyelvű rendszerét. Rá a legnagyobb veszélyt önnön törekvései jelentik. Az EKINT elnöke összefoglalta, kik kerültek a kabinet célkeresztjébe: az önkormányzatok, a független bírósági szervek, a szabad sajtó maradéka, s a civil szervezetek. Azok a néppárti tisztviselők, akik a minap ismeretlen indokkal raportra hívták „a nemzet miniszterelnökét”, nyilván számoltak azzal, hogy a felsorolt entitásokat támadás éri a közeljövőben a magyar kormányfő részéről.
Orbán voluntarizmusát nem is annyira a pártcsaládjához tartozók fékezhetik meg, hanem az EU-költségvetés kilátásba helyezett reformja, mely a jogállamisághoz kötné az uniós támogatások kifizetését. A rettegett hetes cikkely már Damoklész kardjaként lebeg Orbán lengyel elvbarátainak feje fölött, akik ugyancsak a harmadik hatalmi ág erőszakos domesztikálására tettek kísérletet.
Lehet persze, hogy a történelem ismét miniszterelnökünk kezére játszik. Morvai Krisztina EP-képviselő szerint jövőre az Európai Parlamentben Orbán számára kívánatos hatalmi átrendeződés fog történni. Egy ilyen konstellációban elképzelhetővé válhat, hogy Brüsszel számára már nem lesz fontos az orbáni antidemokratikus tendenciák szankcionálása sem. Ami igen erős érv amellett, hogy az európai parlamenti választásokon a hazai demokraták minél nagyobb számban voksoljanak majd.
