- Érdemes beülni egy olyan parlamentbe, ahol a Fidesznek kétharmados többsége van, azaz bármit megtehet?
- Hadd tegyem világossá: a Fidesznek úgy van kétharmados többsége a parlamentben, hogy a többség nem a Fideszre szavazott, és az ellenzékre voksoló 2,9 millió emberből 700 ezren az MSZP és a Párbeszéd szövetségét támogatták. Az április 8-ai választást ugyanakkor szervezetten manipulálták. Ennek a manipulációnak ugyanúgy része a választókörökben észlelt visszaélések tömege, mint a választási törvények átírása, a közmédia megszállása és a lopott pénzből épített, gátlástalan kormánypropagandát toló médiabirodalom létrehozása. Ennek ellenére sem állhat elő olyan helyzet, hogy a többségnek ne legyen képviselete a parlamentben. Úgyhogy igenis végezni kell a dolgunkat, a rendelkezésünkre álló eszközökkel képviselnünk kell a szavazóink érdekeit, és szembesítenünk kell a kormányzatot a visszaélésekkel és a túlkapásokkal.
- Ön szerint "csak" a rendszerszintű manipuláción múlott?
- Nem. Ezen a választáson, a jelenlegi szabályok szerint is le lehetett volna váltani a Fideszt. Éppen ezért most csak azt mondom, hogy az ellenzéki pártok nem követhetik el még egyszer azt a hibát, hogy miközben ismerik a rendszert, nem dolgoznak ki olyan stratégiát, amelyik felülírja a manipulációt. Másodsorban, az ellenzéki pártok a jövő évi önkormányzati, illetve EP-választáson végre bebizonyíthatják: nem csak beszélnek a közös jelöltekről és a közös fellépésről. Egyébként azt tudom mondani, kissé keserűen, hogy jó reggelt kívánok: az MSZP már évek óta mondja, csak közös listával és közös jelölttel lehet legyőzni a Fideszt. Sajnálom, hogy egy újabb választási vereség kellett, hogy ezt a többiek is belássák. És legyünk őszinték: ők így is elérték a saját parciális céljukat, hiszen a DK-nak lett frakciója, az LMP színeiben pedig hárommal több képviselő jutott be, de nem gondolom, hogy ez volt az ellenzéki szavazók akarata.
- Közös jelöltekről és közös fellépésről beszél, ugyanakkor a vidéki választókerületek eredményei nem azt mutatják, hogy minden balos szimpatizáns szereti az összefogást.
- Az esélyes ellenzéki jelöltre szavaztak az emberek függetlenül attól, hogy milyen pártlogó volt a szórólapjukon. Volt, ahol ez DK-s volt, volt ahol MSZP-s, volt hogy Jobbikos, vagy éppen független. Hadd hozzak egy konkrét, működő példát: Pécsett Mellár Tamás győzött. Ugyanis a közös lista, közös miniszterelnök konstrukció is csak akkor életképes, ha megvalósul két feltétel. Az egyik az, hogy a legalkalmasabb, leginkább beágyazott jelöltnek kell a választókerületben indulnia, és nem pártalkuk eredményeképpen dől el, hol ki száll szembe a Fidesz jelöltjével.
- Kész Zoltán is független jelölt volt, akárcsak Mellár, ám ő mégis alulmaradt Veszprémben.
- Két feltételről beszéltem. A különbség az volt Kész és Mellár között, hogy az előbbi javára ugyan visszaléptek a pártok, de nem vettek részt a kampányában. És ez kevés. Mellár mellett nyíltan kiállt az MSZP-Párbeszéd, a DK, az Együtt és még több párt, az aktivisták és a szimpatizánsok a magukénak érezték, a pártok pedig minden erejükkel segítették, hiába volt független. Ez pedig győzelmet ért, annak ellenére, hogy a Jobbik és az LMP ráindította az emberét, noha mindkét párt tudta, Mellárnál nincs esélyesebb jelölt.
- Tehát az MSZP-DK-megállapodás nem a legesélyesebb balos jelöltet indította számos választókerületben?
- Maradjunk annyiban, a megállapodást megkötöttük, és egyértelmű, hogy ebben az MSZP hozta a nagyobb áldozatot. A jövőben másképpen kell megállapodásokat kötni, a realitásokon, a tényleges támogatottságon alapuló, a választási rendszerhez jobban igazodó egyezségeket fogunk kidolgozni.
- És ezeket a megállapodásokat nyilván ön szeretné kötni, hiszen az MSZP elnökének aspirál. Mi motiválja?
- Huszonöt éve vagyok tagja ennek a közösségnek, az életem része, ahogyan a baloldali értékrend is. Megtisztelő lenne, ha elnökként szolgálhatnám ezt a közösséget. Úgy érzem, érdemben tudnám is, és összeállhat egy olyan csapat, amelyik képes végigmenni a kormányváltásig vezető úton.
- Ez optimista jóslatnak tűnik.
- Ha az ellenzéki pártokat nézzük, akkor még mindig az MSZP rendelkezik a legnagyobb hálózattal…
- … a falvakban és a kisvárosokban pedig már nem kitapintható a jelenléte.
- Valóban nem olyan kiterjedt, mint egykor, de az emberek gondolataira, vágyaira nyitott politizálással, stabil irányvonallal, kemény és kitartó munkával ez a folyamat megfordítható. A vezetésemmel mi ezen fogunk dolgozni. Azt szeretném, hogy egy olyan szerveződés motorja legyen az MSZP, amelyik települési szinten alulról indul, és nem felülről, azaz nem pártvezetők kötnek paktumot.
- És képesek lesznek erre a szocialisták?
- Hadd hozzam megint a pécsi példát! Ott az aktivistáink nincsenek elkeseredve – az országos eredmény miatt persze igen –, de helyben pezsegnek. A kampány alatt civil szervezetekkel, szakszervezetekkel, független aktivistákkal dolgoztak együtt, és most velük készülnek az önkormányzati választásra. Ha az MSZP elnökének választanak, akkor arra koncentrálom a párt erőforrásait, hogy a lehető legtöbb helyen elvégezhessük ezt a közösségépítő munkát. Sziszifuszi feladat, de nincs más út. A választási eredmények ugyanis azt mutatják, hogy széleskörű összefogással lehet fordítani az önkormányzati megmérettetésen.
- Majdnem minden pártelnök megígérte, hogy „kinyitja” az MSZP-t, csak senkinek nem sikerült. Önnek mi a receptje?
- Először is figyelembe kell venni, hogy az MSZP nincs egyedül az ellenzéki térfélen – túl sokáig működtek a pártban a kormánypárti/váltópárti reflexek, miközben 2010 után több párt, 2014 után pedig még több párt lett. Úgyhogy a közösségépítés nem csak azt jelenti, hogy az MSZP-n belüli közösséget kell bővíteni – bár az is nagyon fontos –, hanem szövetséget kell építeni. Az erőforrásokat e célra kell fordítani…
- … ez praktikusan az állami párttámogatás és a frakció-költségvetés.
- Igen. De ezt a többi ellenzéki pártnak is be kell látnia, hogy csak a közösségépítésre érdemes költeni. És ha sikerült felépíteni, akkor hálózatba kell szervezni a helyi erőket. Azaz sokkal kisebb szükség van az országos vízfejre, így kevesebbet is kell arra áldozni.
- És mit gondol, lesznek riválisai az elnöki versenyben, például Kunhalmi Ágnes, Mesterházy Attila, vagy egyedüli jelöltként ér oda a tisztújító kongresszusra?
- Nem kell, hogy egyedüli jelöltként érjek oda. A Fidesz-világban ugyan ez szokatlan lehet, de egy demokratikus pártban teljesen normális, hogy több jelölt akad, az MSZP Kongresszusa pedig majd dönt.
- Nem könnyű együttműködő jövőképet építeni: a DK-frakciót Gyurcsány Ferenc vezeti, a Jobbik képviselőcsoportját a zsidólistázó Gyöngyösi Márton irányítja, az LMP-ben egyre erősebb a különutasságot képviselő „pécsi szárny”. Hogy lehet ezzel tervezni?
- Első lépésben létrehozunk egy fórumot, ahol a közös parlamenti fellépésről egyeztetünk. De az nem reális, hogy most arról beszéljünk, miként megyünk neki a 2022-es választásoknak. A Jobbik tegye világossá, hogy marad-e a néppárti pályán vagy visszatér a radikális irányhoz; az LMP-nek most már második alkalommal el kell számolnia magával a választási eredmény miatt, és nekünk is meg kell vizsgálni, helyes volt-e a politikánk. Az együttműködésnek azonban nincs alternatívája.
