Vlagyimir Putyin áprilisban megerősítette Oroszország eltökéltségét a Hold-program végrehajtására. A 2030-ig kidolgozott elképzelés szerint az első lépést a Hold-pályán keringő űrállomás jelenti, ezt követően pedig a Holdra küldött moduloké, az ember Holdra szállásáé lesz a főszerep. Javában dolgoznak a „Föderáció” elnevezésű űrhajó megteremtésén, és a Holdon végzendő munkát lehetővé tevő szupernehéz rakéta előállításán.
2019 első negyedében kísérleti jelleggel négy hónapra a SIRIUS program keretében a Holdon lévő állapotot imitálva, összezárnak a Földön egy nemzetközi legénységet, három nőt és három férfit, akik között van parancsnok, fedélzeti mérnök, orvos és három kutató. Imitálják a Holdra szállást, kiválasztják a bázis helyét. Négyen „szállnának le” a Holdra. Visszatérésük után az űrhajó még néhány hétig „keringene” a Hold körül. A kidolgozott forgatókönyv azzal számol, hogy összességében a misszió sok hétre adna munkát az űrhajósoknak. Az oroszokon és az amerikaiakon kívül ilyen vagy olyan módon csatlakozni szeretnének a SIRIUS programhoz a németek, a japánok, az olaszok, a franciák és egy sor más ország.
Az ember részvételét azonban meg kell előzniük a személyzet nélküli űrhajók felbocsátásának. Mindez a Mars-utazás előkészítésének is tekinthető, a Hold-program hivatott ugyanis többek között a sugárvédelem és a leszállási technológia gyakorlati kipróbálására.
A különböző nyilatkozatok eléggé eltérőek a program pontos dátumait illetően, az Energia elnevezésű kozmikus vállalat szerint 2030-ig csak az orosz Hold-bázis helyét jelölik ki a felbocsátandó kisebb űrhajók segítségével, a 2040-es években a bázis építése következik, 2050-től pedig már megkezdődhet a kutatómunka a Holdon, és nem utolsó sorban a Hold erőforrásainak a felhasználása. Addig azonban számos űrállomás felbocsátását tervezik, amelyekkel a nagy terv megvalósításához kerülnének közelebb.
A majdan a Hold körül keringő amerikai Deep Space Gateway platformmal összefüggő közös munkáról a NASA megállapodott az orosz „Roszkoszmosszal”, csakhogy Donald Trump amerikai elnök Amerika nagyságáról vallott elképzelései máris kezdik átírni az eredeti terveket. Trump úgy tekint a világűrre is, mint harci terepre, ahol Amerikának meg kell vívnia a maga csatáját. Trump újjáélesztette a Nemzeti Kozmikus Tanácsot, amelyet 1989-ben megszüntettek. A testületet ő vezeti, a döntéseket ő hozza.
Dmitrij Rogozin miniszterelnök-helyettes a közelmúltban arról nyilatkozott, hogy Moszkva nem fogja erőltetni az együttműködést az amerikaiakkal, bármilyen hasznos lenne is az, csakhogy nem minden áron. Úgy tűnik ugyanis, hogy amerikai részről az orosz részvétel leértékelésére törekednek. Önálló programot dolgoztak ki, amelynek első lépcsője lenne, hogy 2020-ig saját hordozórakétával felbocsátják az Orion űrhajót, amely a Hold körül kering, majd visszatér a Földre. Ami pedig az oroszokat illeti, másodrangú szerepet szánnak csak nekik a Deep Space Gateway Hold-körüli állomás működtetésében. Ők diktálnának mindent, még azt is előírnák, milyen amerikai szkafandert öltsenek magukra az oroszok.
Moszkvának maradnak partnerei az űrkutatásban. Bár Kína is járja a maga útját, nagyszabású elképzelései vannak a Holdra szállás megvalósításában, és nem zárkózik el az együttműködéstől. A megkötött orosz-kínai szerződés például kilátásba helyezi a közös munkát a „Luna-Reszursz-1” orosz kozmikus eszköz működtetésében és annak a kínai tervnek a kivitelezésében, amely a Hold eddig fel nem tárt sarkán ültetne különböző növényi magvakat.
India sem akar kimaradni a versengésből. Automata egységet küldene a Holdra, és mintegy száz vezető szakember dolgozik azon, hogy sikerüljön önjáró eszközt eljuttatni a Hold déli felére.
Mindenki járja a maga útját, miközben igyekszik a más országokkal való együttműködésből kihozni a maga számára a lehető legtöbbet. A Holdról beszélnek, de már a Marsra gondolnak. Távoli célnak tűnik, a tudósok szemszögéből nézve azonban nagyon is közelinek.
