Annyi energiát rakott már illiberális kényszerképzetébe a magyar kormányfő, hogy hinni sem akartunk a fülünknek, amikor a Lázár János-i kormányinfók érdektelenségét sugárzó szokásos múlt pénteki rádiószózatában azt hallottuk: az új kormány - a "Harcosok klubja" - kereszténydemokráciát épít majd. Mindenki eldöntheti, ebben a kihúzott vörös fonálban, amely szellemiségként húzódik majd végig az új kormány tettein, mekkora szerepe volt a múlt heti néppárti "eszmecserének", s mennyi a képlékenységében gyenge Kossuth téri százezres kormányellenes tiltakozásnak.
Építsünk hát akkor kereszténydemokráciát, amely általánosságában ugyanolyan megfoghatatlan cél, mint a többi, Orbán által megtagadott „globális ideológia”. Mint az a nacionalizmus is, amellyel Orbán keveri, és amely keverékkel segíteni akarja az európai néppárti család jövő évi uniós választási győzelmét. A Néppárt pedig van annyira rövidlátó hülye, hogy ezt el is fogadja…
Beszélhet Orbán az emberi méltóság, a hatalmi ágak szétválasztásának fontosságáról, a szabadságról mint feltétlen értékről, ha közben erkölcsi kötelességének érzi "végigvinni" a migrációellenes alkotmánymódosítást, a "Stop, Soros!" törvénycsomagot. Ha azt akarja, hogy "Soros György árnyékhadserege feljöjjön a fényre", de azt persze ő maga mondja meg egyedül, mi a fény. (És a szocialista Horváth Csaba szerint pártja őszintén fontolóra venné az alkotmánymódosítás támogatását, ha...)
Amikor Orbán azt mondja, a migráció nem emberi jogi, hanem nemzetbiztonsági kérdés, nem tesz mást, mint előre ítéletet hirdetve kriminalizálja a menekülteket, és mindenkit, akinek hozzájuk köze van, bár soha egyetlen szervezet vagy – Soros Györgyöt is beleértve – ember nem támogatta az illegális bevándorlást. A Harcosok klubja viszont ezzel a hisztériával – amelynek jelképe a kerítés - nyert egy újabb kétharmadot.
Mondhat Orbán, amit akar: ami ami, az az. Rendszere lényege változatlan, bármilyen ruhát húzzon is rá. Most éppen a Fidesz kereszténydemokrata maskaráját. Fényt fog kapni ez is.
