„Kettő-nullra, ha vezetsz, nem szabad kikapni, főleg, ha 15 másodperc van vissza.”
„Tizenöt másodpercre voltunk, hogy valami hatalmas dolgot vigyünk véghez hazai pályán. Szerettünk volna felnőni a feladathoz, úgy látszik, nem nőttünk fel. Fogalmam sincs, meg lehet-e ezt emészteni valaha…”
Galló Vilmos és Nagy Gergő, a magyar jégkorong-válogatott két csatára nagyjából összefoglalta, amit a hazai hokirajongók szombat este, a budapesti divízió 1/A jégkorong-világbajnokság záró meccse, a magyar-brit összecsapás óta éreznek-gondolnak. Mert három nappal a torna után is az jár az ember fejében: mi lett volna, ha…
Ha a britek elleni mérkőzésen 2-0-ás magyar vezetésnél Erdély Csanád belövi a szólóját. Ha 2-1-nél Hári János beüti a teljesen jogosan megítélt, ráadásul emberhátrányban kiküzdött büntetőt. Ha úgy húsz másodperccel a vége előtt Varga Arnold ki tudja ütni a harmadból a korongot.
Megannyi „ha”, az annalesekbe viszont csak annyi kerül, hogy a mérkőzés a rendes játékidőben 2-2-es döntetlennel zárult, s ezzel – függetlenül a hosszabbítástól, melyet amúgy a szigetországiak nyertek szétlövéssel – a britek és az olaszok jutottak fel az A-csoportba , a magyarok pedig a negyedik helyen zártak.
- Őrült torna volt, folyamatosan változtak az esélyek, az utolsó pillanatig nyitott volt minden – értékelt Jarmo Tolvanen, a magyar csapat finn szövetségi kapitánya, aki a tavalyi vb után vette át a gárda irányítását a kanadai Rich Chernomaztól. A honi szövetség ugyanis megannyi tengerentúli szakember után úgy gondolta, legjobbjainknak új impulzusra és játékstílusra van szüksége az előrelépéshez, s ezért az észak-európai modell mellett tette le a voksát. - Ami a válogatottat illeti, a jövő biztató, rengeteg fiatal tehetségünk van – tette hozzá a finn mester. - Nekem lejárt a szerződésem, nyilván beszélni kell a jövőről.
Vagyis egyáltalán nem biztos, hogy Tolvanen marad a kapitányi hídon, ami persze újabb bizonytalansági faktor. Mert valljuk be, szükség lenne valamiféle állandóságra a válogatottnál: ha egyszer a döntéshozók azt mondták, elég a kanadai-amerikai erőhokiból, jöjjön egy taktikusabb-kombinatívabb játék, ám legyen. Csakhogy az átálláshoz idő kell: a keret jelenlegi tagjai kevés kivétellel utánpótlás koruk óta észak-amerikai edzők által pallérozódtak, az elmúlt bő évtizedben a válogatott is megszokott egy bizonyos stílust, melyet nem lehet egyik napról a másikra átfazonírozni. Ehhez rengeteg közös gyakorlásra és edzőmeccsekre lenne szükség. Mert ahogyan a szombaton véget ért világbajnokságon ki is derült: egy év nem volt rá elegendő.
Az új taktika meglehetősen dadogott, s nemcsak a támadás akadozott, melyet jól mutat, a mezőnyben a magyar csapat lőtte a legkevesebb gólt, de már a támadások építése is. Az utolsó emberként elkövetett hibák, az ellenfelet helyzetbe hozó és gólokhoz juttató korongvesztések és rossz passzok megmutatták, az új stílushoz nem feltétlenül sikerült megtalálni a megfelelő embereket. Nem véletlen, hogy Tolvanen folyamatosan variálta a sorokat, hogy megtalálja az ideális összetételeket – ami azt is jelezte, a kapitány sem ismerte még meg teljesen játékosait, ami elég szerencsétlen helyzet. Még úgy is, hogy elöl Bartalis Istvánnal, Keegan Dansereau-val és Brance Orbannal vélhetően acélosabb lett volna a gárda – a 13 támadóból csak négy szerzett egynél több pontot… -, ahogyan hátul Jesse Dudas és Kiss Dániel hiányzott meglehetősen – a hét bekkből mindössze Kevin Wehrs jegyzett pontot…
Mindezek alapján reálisan nézve az egész vb-t jelenleg a divízió 1/A-ban a helye a magyar válogatottnak. Még akkor is, ha a szerencsésen alakuló körbeverések miatt óriási lehetőséghez jutott a csapat, s majdnem élni is tudott vele. Viszont éppen a fentiek alapján a gárda egyelőre még nem érett meg az A-csoportra, hiszen még nem sajátította el teljesen az új játékszisztémát, még nincsenek gólerős csatárai, hátul stabil, elöl lőni tudó bekkjei. Akad viszont kapusa: Vay Ádám minden mérkőzésen magas szinten teljesített. Sebők Balázs személyében pedig van egy a legmagasabb osztály szintjét már most is simán hozó mezőnyjátékosa – nem véletlen, hogy ők ketten a vb All Star csapatába is bekerültek. Ha a jövőben többen is fel tudnak melléjük nőni, s nem csak egy-egy harmadra, esetleg mérkőzésre, reális cél lehet az A-csoport.
Mely most esetleg még úgy tűnik, mintha a britek elleni meccs végén történtek miatt nem jött össze, de ebbe kapaszkodni óriási hiba lenne…
