- Azt tervezte, miniszterelnökként biciklivel jár a parlamentbe. A választás eredménye ismert, de mi lett a bringa sorsa – a garázsban porosodik?
- Nem. Azzal járok.
- És hova szeretne vele megérkezni?
- Egy olyan országba, ahol nincs abban semmi különös, ha egy politikusok biciklivel jár.
- Országos politikai szerepért teker, vagy visszavonul a zuglói komfortzónájába?
- Egyrészt Zugló nem komfortzóna, kemény politikai csatározások folynak itt, másrészt ez nem „vagy”, hanem „és”. A választás előtti utolsó három hónapban lettem miniszterelnök-jelölt és álltam bele az országos politika formálásába, a baloldal megújításába. Ezt szeretném folytatni, mégpedig alulról fölfelé: az önkormányzatoknál kell elkezdeni az építkezést, illetve létre kell hozni egy erős mozgalmat, ami képes összetolni az ellenzéket a Fidesszel szemben. Egyszóval helyi közösségeket kell építeni.
- Miképpen lehet felfelé építkezni, amikor az 50 ezres lélekszám alatti településeken a jelek szerint elporladtak a baloldali hálózatok?
- A taktikai szavazás Budapesten a baloldali jelöltek felé vitte a szavazatokat, a kisebb településeken – főleg mivel a baloldalon nem volt egység -, a Jobbik felé. Éppen ezért nem gondolom, hogy a baloldal örökre eltűnt a kistelepülésekről. Van remény a hálózatokat újraépítsük – és ha sikerül, akkor nem lesz többé hűségeskü a választás.
- Ezt hogy érti?
- Ha egy ilyen erős hatalommal áll szemben egy kistelepüléseken élő polgár, és nincs közösség, ahol az ügyeket formálni lehet, akkor mindig a hatalom felé hajlik.
- Amikor közösségről beszél, akkor a pártokra gondol?
- Nem egyszerűen pártépítésről beszélek. Félő, hogy a pártok külön-külön nem képesek bevonzani több embert. Aki ma politizálni akar, az még nem tudja hova megy, de úgy tűnik egyre kevésbé a pártokhoz. Ezt a „hovát” kellene kitalálni. Valamiféle mozgalomra van szükség, amelyik otthont ad a politizálni vágyóknak, és amelyik tolerálja, hogy az emberek nem egyes pártokhoz akarnak menni, hanem az összeshez egyszerre.
- Ehhez persze az kell, hogy a pártok legalábbis elviseljék egymást. Hogyan fogadta a többi ellenzéki formáció az MSZP és a Párbeszéd ötletét az ellenzéki kerekasztalról?
- Nem volt ellenséges a hozzáállásuk. Mindegy minek nevezzük, de szükség van egy olyan platformra, amelyik a parlament kiüresedése után lehetőséget ad közös ügyeink kibeszélésre. A mi kerekasztalunkhoz leülhetnek pártok, civil szervezetek, szakmai szövetségek, szakértők – bárki. Egy ilyen intézményesített beszélgetés nélkül nem jön létre az a politikai közösség, ami sikeressé teheti az ellenzéknek 2022-re, vagy tudja fene mikorra.
- Tegyük fel, hogy a DK-tól kezdve a Jobbikon át a Momentumig mindenki helyet foglal ennél a kerekasztalnál. És akkor mi van – miért venné figyelembe a miniszterelnök, mit akar az ellenzék?
- Engem egy percig nem érdekel Orbán Viktor – ebben az összefüggésben sem. Nem hiszem, hogy ha az ellenzéki kerekasztal megfogalmazza, mit kellene tenni például a bölcsődei ellátásért, akkor a kormányfő a homlokára csap, és megköszöni, hogy megmondtuk a tutit. A kerekasztal arról szól, hogy létre kell hozni egy új politikai közösséget. Ez pedig beszélgetésekben születik.
- Miért születne? Két párt – az LMP és a DK – is azt kommunikálja: a jelenlegi rendszerben is sikeresednek, egyre nagyobb a frakciójuk.
- A második kétharmad után már nincs értelme szőrmentén fogalmazni. Az új típusú ellenzék létrejöttének a tétje az, hogy Magyarországon egypártrendszer uralkodik, mint most – vagy létrejön a kétpártrendszer. Nincs harmadik választás. Nincs versengő pártrendszer – arról beszélni, hogy van, az egész egyszerűen árulás. Sok lúd nem győz disznót ebben a rendszerben.
- Ebből a képből hogy jön ki?
- Persze nem egy ellendisznóra van szükség, szóval nem volt túl szerencsés a hasonlatom. A lényeg akkor is az, hogy kell egy sokszínű, a Fidesszel versenyképes alakulat. Hogy ez választási párt, egy néppárt, egy szövetség, nos az sokadlagos kérdés. Én azon fogok dolgozni, hogy ennek az alakulatnak legyen egy nagyon izmos szociáldemokrata lába, és roppant fontos, hogy legyen egy jobbközép-konzervatív pillére is.
- Ez lenne a Jobbik?
- Négy év múlva kiderül, hogy visszasodródik-e jobb szélre, vagy tényleg bejön középre, de nekünk ettől függetlenül nyitnunk kell a Mellár Tamás-, vagy a Márki-Zay Péter-féle konzervatív, értékalapon álló figurák felé.
- Érthető, hogy az utca nyomására most mindenki egybe akarja terelni a pártokat. De van annak értelme, hogy elfedve a különbségeket olyan formációkat forrasztanak egybe, amelyek közösen is gyengébbek mint a Fidesz? Nem lenne célszerűbb a semmiből építeni egy pártot?
- Meggyőződésem, hogy az utcán zömmel az ellenzéki pártok szavazói tüntetnek. Éppen ezért nem reális az a politikai stratégia, amelyik „kikukázná” a teljes ellenzéket. Ahogy hiba lenne az is, ha az ellenzéki képviselők nem vennék fel a mandátumukat. Ez csak abban az esetben vezetne célra, ha a parlamenten kívül akarnánk megdönteni Orbán Viktort. Erre nincs esély, és hiszem, hogy választásokon is lehet győzni. Szóval mielőtt bármilyen együttműködésről szó esne, a pártoknak rendezniük kell a soraikat. Ha ez megvan, akkor kell kialakítani a pártok közötti struktúrákat. Mondom még egyszer: miközben rengeteg ember szeretne politizálni, és talán köztük van a jövő miniszterelnöke is, a pártok nem képesek bővülni. Egy olyan mozgalmat kell létrehozni, amelyik körbe öleli a pártokat, becsatornázza a civil szervezeteket, illetve megmutatja, milyen célokat érdemes képviselniük. És ha holnap nem kezdjük el építeni ezt a közösséget, akkor máris elkéstünk.
- Tegyük fel elkezdik, és még kisközösségi hangadókat is találnak a településeken. De milyen muníciót biztosítanak nekik, mi az üzenet?
- Nem tudom ki volt az, de de ha találkoznék vele, megölelném, aki provokatívan kiment a tüntetésre egy zászlóval, ami egyesítette az Árpás-sávot, a székely zászlót, az EU-s zászlót, a szivárványt, a cigányok kerekét. Ha ezt komolyan vesszük, akkor mindenképpen le kell verni azokat a cölöpöket, amikre fel lehet építeni egy közös világképet. Például nagyon szeretném elmondani mindenkinek, aki a Jobbik felől érkezik ebbe a közösségbe, hogy embereket nem minősítünk a bőrszínük alapján. Ahogyan az is nagyon fontos, hogy határon túli magyarokat nem használunk fel „migránsként”, ellenségképként egy kampányban. Ezeket a kérdéseket mindenképp ki kellene beszélni, mert ezek jelölik ki a mozgalom határait, legyen az bármilyen sokszínű.
- Mennyi esélyt lát arra, hogy a Jobbik, és még inkább a szavazói magukénak érezzék ezt a fajta erkölcsiséget, különösen úgy, hogy a párt 400-500 ezer szimpatizánst vesztett, miután a Fidesz radikálisabbnak bizonyult nála?
- Nekem az a feltételezésem, hogy a Jobbik néppártosodása leginkább arra volt jó, hogy szavazatokat raboljon baloldalról – és visszaadjon egy csomó voksot a Fidesznek. Így az ellenék összességében ugyanott maradt ahol volt, csak a belső arányok változtak meg, és ennek nem is elsősorban a baloldal lett a vesztese, hanem az ország. Az viszont egyelőre nem dőlt el, hogy a Jobbik képes lesz-e lehorgonyozni középen, vagy visszasodródik a jobbszélre. Amennyiben visszatér radikális énjéhez, akkor kicsekkol a rendszerből, és felszabadul egy pozíció, amit valakinek el kell foglalnia.
- Képes lenne-e erre a baloldal, hisz ahogyan utalt is rá, egyre fogy.
- Az én elsődleges ambícióm az, hogy a jövőben minél hatékonyabban képviseljem az MSZP és a Párbeszéd által megalkotott szociális demokráciai programját.
- Ráadásul a jelek szerint a tervezett mozgalom fontos szövetségeseit, az önkormányzatokat is felszámolhatja/meggyengítheti a kormány. Van B-terv a mozgalomépítésben?
- Ha a Fidesz beszántja az önkormányzatokat, akkor nyilván sokkal nehezebb lesz vidéki bázisokat létrehozni. De azért nagyon fontosak a tüntetések, mert az, hogy most, amikor gyakorlatilag nincs kézzelfogható cél, képes százezer ember kimenni az utcára, jól jelzi, hogy igenis létezik egy társadalmi korlát, amin a Fidesz keresztül eshet, ha meg akarja fosztani függetlenségüktől a bíróságokat, vagy épp el akarja törölni az önkormányzatokat.
- Egy személyes kérdés: ha a kabinet beszántja az önkormányzatokat, akkor megeshet, hogy átül a parlamentbe?
- A Magyar Idők ezt írja. És én mindig ebből a lapból tudom meg, mi jár a fejemben.
- Pontosan olvasnak a gondolataiban?
- Legutóbb azt olvasták ki a gondolataimból, hogy visszavonulok az országos politikától. Nem jött be: pár hónap múlva miniszterelnök-jelölt lettem.
- Ha nem is kísérti a csatlakozás gondolata, nyilván érdemben részt vesz a Párbeszéd frakciójának irányításában. Tudja már mi lesz az első szimbolikus ügye a képviselőcsoportnak?
- Pont az önkormányzatok védelmében szeretnénk kiállni.
Mit tippel, számíthat rá, hogy a Párbeszéddel frakciószövetségben dolgozó MSZP-s képviselőcsoport is magáévá teszi az ügyet?
- Bízom benne.
- A választási eredmény után nem tart attól, hogy a jövőben már nem ön lesz az MSZP Gergője?
- Nem szeretnék szerénytelennek tűnni, és nem vitatom, hogy hajlamos vagyok a köldöknézésre, de szerintem az MSZP és a Párbeszéd stratégiájának helyességét igazolta a rossz eredmény. Mi mindig azt mondtuk, hogy egységre van szükség. Nem jött létre – ez nem az MSZP-n és nem a Párbeszéden múlott.
- Akkor kiken múlott?
- Pontosan tudjuk, kit nem soroltam fel. Ha van egység, akkor biztos nincs kétharmad, és a Jobbik nem viszi el a vidéki szavazók egy jó részét. A stratégia nem volt rossz, a program helyességét és aktualitását a választás eredménye nem írta felül. Hiszem, hogy nem a politikai ajánlat volt rossz, hanem az időzítés: túl későn mozdultunk. És nem voltunk elegen a szövetségben. Ami pedig a „maradok-e fontos ember” kérdést illeti, a jelöltségem előtt és az után is azt mondom: lényegtelen. Nekem nem nünükém a vezérség, tudok a sor elején és a végén is állni.
