A kínálatot elnézve a klasszikus sör és virsli párosításból az utóbbi mintha kiment volna a divatból. „Egyáltalán nincs virsli. Már nem kell senkinek” – közölte érdeklődésünkre az egyik árus. A virsli helyét a sült kolbász vette át. A sör ellenben változatlanul nagy népszerűségnek örvend. Árustól és márkától függően 500, 650 vagy akár 800 forintért csapoltak egy korsóval, szigorúan műanyag pohárba.
A Városliget az idei május elsején is teljesen megtelt. A park nagy része hatalmas vurstlivá alakult át, a hömpölygő emberáradattól lépni is alig lehetett. „Jó az idő, szeretnénk kicsit szórakozni, levegőzni” – a párját átkaroló napszemüveges, szőke nő kérdésünkre pillanatig sem szerette volna azt a látszatot kelteni, hogy a politikai programok vonzották a rendezvényre.
A szakszervezetek a Vajdahunyad vára mögötti részt foglalták el. Az alkalmi bejáratnál egy idős férfi, a kitüntetésekkel díszített bányászegyenruhát viselő Tóth Miklós őrködött, hogy illetéktelenek ne lépjenek be a szalaggal körbekerített területre.
Tatabányán élt egészen 1983-ig, akkor költözött Budapestre. Évtizedeket töltött a bányában. Elmondása szerint a föld alatt dolgozott az 1978-ban bekövetkezett, tucatnyi áldozatot követelő tatabányai sújtólégrobbanáskor is: az akkori csapatból „47-en már meghaltak, öten maradtunk”.
Az ötvenes évektől kezdve a rendszerváltásig Tóth Miklós minden évben részt vett a nagy május elsejei felvonuláson. Szívesen emlékszik rá vissza, de nem mondhatni, hogy különösebb hiányérzete lenne: „92 éves vagyok, nekem már nem sok minden hiányzik.” Persze, ma már bánya sincs. Legfeljebb csak külszíni fejtés.
A Demokratikus Koalíció néhány vezetője előbb a XV. kerületben tartott sajtótájékoztatót a munka világáról, majd a Városligetben a Szolidaritás sátrában várták a beszélgetésre vágyó szimpatizánsokat.
A Párbeszéd a Római parton szervezett programot, ahol Szabó Tímea, a párt társelnöke azt nyilatkozta: minden olyan kezdeményezés mögé beállnak, amely megakadályozza a római parti mobilgát megépítését.
Az LMP a Gellért-hegyen piknikezett. Schmuck Erzsébet frakcióvezető-helyettes hangsúlyozta: az emberek nyugalmat, kiszámíthatóságot, tisztes megélhetést akarnak, ugyanakkor nem hisznek már a politikusoknak a beváltatlan ígéretek miatt. A hétköznapi emberek problémáival foglalkozva, azokat a parlamentbe emelve kell tovább fejleszteni az LMP-t – hangoztatták a párt felszólalói.
A szocialisták a Nagyréten – a már lebontott Petőfi Csarnok mellett – húzták fel sátraikat. Az érdeklődők „Zöld Budapest Totót” tölthettek ki, cserébe virágot kaptak. Az egyik napsütötte padon üldögélő nyugdíjas házaspár nem titkolta, hogy mélységes csalódást érez a választás eredménye miatt. „Tavaly jobb volt a hangulat. Akkor még mindenki bizakodott” – állapította meg a feleség.
Velük szemközt ülő kortársuk azon a véleményen volt, hogy a harmadszor is elnyert fideszes kétharmad már túl sok, higgyük el, „a Fidesz lejárt lemez”. Amúgy neki nincs mit titkolnia: Apor Jánosnak hívják, régi Vasas-drukker, rendszeresen olvassa a Népszavát, és az interneten olvasta akkor is, amikor nemrég Sanghajban járt. Párja ugyanis kínai nő.
Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat, én a legszebb lányok közül téged választalak. Egy a jelszó: tartós béke, állj közénk és harcolj érte!” – mozgalmi nóták fogadták a Munkáspárt május elsejei felvonulására érkezőket a Kodály köröndnél.
Egy-két magyar zászlótól eltekintve a vörös szín dominált. Némelyik pólón Kádár János és Che Guevara arcképét láttuk. „Nem akarunk háborút!” – tudatta egy felirat. A szervezők külön is köszöntötték a görög és török kommunisták képviselőit.
Azt hihetnénk, hogy a Munkáspárt és a Fidesz nézetei beláthatatlan távolságra vannak egymástól, de ez tévedés. A Munkáspárt legfőbb követelései között szerepel a „migránsmentes Európa”. A parlamenti választás eredményét értékelve a Munkáspárt elnöksége arra a megállapításra jutott, hogy a Fidesz győzelme megfelelt az előrejelzéseknek: bár senki sem kapott annyit, amennyit akart, a társadalom jelentős része „fontosnak tartotta, hogy Magyarországon stabilitás van”. Az emberek ugyanakkor nem támogatták a szocliberális ellenzék kísérleteit arra, hogy „káoszba vigyék az országot”.
Az elnökség vélekedése szerint „pártunk tevékenysége sok emberben tiszteletet váltott ki”, továbbá a rendkívüli nehézségek ellenére a Munkáspárt megmaradt a politikai színtéren, és „megerősítette tekintélyét, mint nemzeti és baloldali párt”.
A szavazatok száma azonban nem igazolta vissza, hogy a párt jó úton haladna. A Munkáspárt országos listája 2014-ben több mint 28 ezer voksot kapott, a mostani választáson nem egészen 16 ezret. A tábor majdnem a felére olvadt.
A „Dr. Thürmer Gyula elvtársként” mikrofonhoz szólított pártvezetőnek azonban sem a választási eredmény nem szegte kedvét, sem az, hogy néhány mondat után elment a hangosítás. A párt „örökös elnöke” emlékeztetett rá, hogy harminc évvel ezelőtt megígérték: amíg lesz Munkáspárt, addig lesz május elsejei felvonulás is. Ígéretüket betartották.
Az egybegyűlteket Thürmer arra biztatta, hogy vegyék fel a harcot a tőke és a pénz uralma ellen, a magyar zászló társaságában emeljék magasra a vörös lobogót, „forgassuk meg együtt a világot”. Jelezte azt is, olyan ellenzéket szeretne, amely a nemzeti zászlót nem cseréli le az Európai Unió kék színére. Egyebek mellett a szíriai háborúra utalva többször is szóba hozta a kapitalizmus termékének és bűnének minősített migrációt. A demográfiai helyzetet elemezve úgy ítélte meg, hogy Európa ellustult, gyerekvállalás helyett egyszerűbb „behozni a négereket, arabokat”.
Beszéde után a mintegy száz-százhúsz résztvevő felsorakozott egy transzparens mögé: „A NATO a háborúba, az Unió nyomorba taszít! Független Magyarországot!” Aztán a jórészt idősebb generációhoz tartozó munkáspárti sokadalom lassan, komótosan elindult a Városliget felé: kezdetét vette a felvonulás.
A fórumsátorban Kunhalmi Ágnes arról beszélt, hogy találkozott egy édesanyával, aki az oktatási programja miatt szavazott az MSZP-re és Karácsony Gergelyre. Az édesanyának potyogtak a könnyei, amiért a Fidesz győzött: mi lesz így a gyerekeivel? Kunhalmi elmondta, hogy ő is dühös, frusztrált és szomorú, de nem szabad a gödör alján maradni, tovább kell küzdeni a Fidesz ellen.
Az egyik sétánynál a Munkáspárt vert tanyát, a szórakozásról retró diszkó gondoskodott. A szomszédos standokon feltűnt a Május Elseje Társaság, a Marx Károly Társaság, a Magyar Antifasiszta Liga és – többek között – a Népi Front. Utóbbi „a rendszer ellenzékeként” definiálta magát. A szervezet szórólapjából kiderült: eljött az idő egy olyan új politikai erő létrehozására, amely felkarolja a nép valódi problémáit és alternatívát ad a hiteltelen parlamenti pártokkal szemben.
Sorra mondták le a Márki-Zay Péter vezette hódmezővásárhelyi önkormányzat majálisának a résztvevői - egy táncegyesület, egy veterántalálkozó és egy sportegyesület - a fellépést. A város új polgármestere nem nevesítette, hogy ki volt az a rejtélyes személy, aki lebeszélhette a résztvevőket, ám beszédében felidézte, hogy sok évvel ezelőtt Lázár János azt mondta neki: ha ő - mármint Lázár - nem csinál semmit, akkor Hódmezővásárhelyen nem történik semmi. Márki-Zay szerint viszont aki így tesz, nem a város vezetésének, hanem a hódmezővásárhelyi embereknek árt.
A Ligetvédők területén hajléktalanok csoportjai tartottak főzőversenyt, az esemény megkoronázásaként májusfát ültettek. Antal Nikoletta (Nikó) aktivista, akit múlt héten ütött meg egy biztonsági őr, még mindig nyakmerevítőt viselt.
Odébb, a hajdani Felvonulási térhez közel eső részen elkülönülten majálisoztak az autonómok. Vörös-fekete zászlók lengtek, a koncertet nagyjából száz fiatal hallgatta. „Kapitalizmus? Kizsákmányolás? Végképp eltörölni!” – követelte egy transzparens. A szervezők meghívójában pedig ez állt: „Mi szabadabbak vagyunk, mint ti valaha is lesztek!”
