Senkit sem hagyhatunk az út szélén – jelentette ki Orbán Viktor a Facebookon, még 2011 szeptemberében. És bár akkoriban a devizahitelesekről beszélt, mondandója szélesebb értelmezést nyert, még akkor is, ha éppen a devizahitelesek érzik úgy, hogy azóta is ott vannak az út szélén. De lássuk be: a miniszterelnök, aki most már sorozatban a harmadik ciklusát kezdi, komolyan gondolta, hogy nem lehet senkit otthagyni az út szélén. Illetve - az élet már csak ilyen - nem lehet egyszerre mindenkivel jót tenni. A szerencse forgandó. Van, akinek sikerül a kormányfő segítségével kikecmeregni a nehéz helyzetből, csak egy jó szakma és születési hely kell hozzá – például gázszerelés és Felcsút -, és vannak, akiknek ez nem feltétlenül jön össze.
Tekintsük azonban ezeket olyan kivételeknek, amelyek erősítik a szabályt. Itt van például mindjárt Kósa Lajos. Könnyen megtehette volna Orbán Viktor, hogy hajdan volt frakcióvezetőjét, viszonylag friss miniszterét ottfelejti valahol Csenger környékén. Pláne azok után, hogy nem jutott hozzá a család a nyolcszázmilliós mesés ajándékhoz, nem sikerült az 1300 milliárdot elhelyezni ott, ahova eltervezte, így ottmaradt megszégyenülten, becsapottan, egy egyszerű asszony által átverten. Orbán azonban nem az a vezető, aki a leghívebb munkatársainak nem nyújtja a jobbját; Kósa Lajosnak sem kellett lehajtott fejjel elkullognia. Igaz, nem lett miniszter, de miért is lett volna, amikor saját bevallása szerint elvégezte a rábízott munkát. Ez ugyan innen nem látható, sőt azok a városok sem érzik, amelyek a „Modern városok programjában” tőle várták a megváltást, de ha egyszer Kósa úgy érzi, hogy a feladat kipipálva, akkor nincs jogunk ebben kétkedni. Maga a miniszterelnök is így ítélhette meg, ha egyszer úgy döntött, debreceni barátja nem lesz többé miniszter. És a munka olyannyira el lehet végezve, hogy a tárca nélküli miniszteri poszt is megszűnt. (Tényleg csak zárójelben: mi van az odarendelt pénzzel? Február végén azt jelentették, hogy a 3500 milliárdnak az egyötödét költötték el. Azóta elment a négyötöd is?)
Azt javaslom: ne kukacoskodjunk nyomorult milliárdokkal, kiváltképp akkor, amikor tudjuk, Kósa Lajosnál az ilyesmi könnyen jön és könnyen megy. Tud a pénzzel bánni, akárcsak a szavakkal. Nyilván ezért is döntött úgy a főnöke, kapjon új feladatot, vezényelje le a jövő évi önkormányzati választások fideszes kampányát. Azt persze nem tudom, hogy ehhez rendeltek-e valamennyi pénzt is, de ne legyen kétségünk: ezt a leckét is meg fogja oldani. És egy pillanatig se gondoljunk arra, hogy Orbán csak el akarta dugni valahova a kulisszák mögé ezt az igazán családközpontú embert. (Figyelem: demográfiai központú kormányzás van!) Nem, Kósának igenis fontos dolga lesz, kiváltképp akkor, ha megvalósul az az orbáni terv, hogy lényegében megszűnnek az önkormányzatok. Mondhatni, ez lesz számára a teljesen testhezálló feladat. És a végén vígan énekelhet, mondjuk ezt: „Ringó vállú csengeri violám a tánc nem árt / És nem hagyjuk abba, de nem ám, csak járd, csak járd”.
