Rémhírterjesztésnek minősítettem nemrég (Hasfelmetszés, Népszava, április 18.), hogy migránsozó szórólapokkal tömték tele a postaládákat a választás előestéjén. A Btk szerint "aki közveszély színhelyén nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely a közveszély színhelyén alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő." Az a tény, hogy a postaládákba névtelenül, a szerző és terjesztő feltüntetése nélkül dobták be a szórólapot, csak azt jelenti, hogy a bűncselekmény elkövetője ismeretlen, a bűncselekmény felderítése során derülhet ki. (Már ha sor kerül erre.)
Természetesen azt is vizsgálni lehet, hogy ténylegesen fennáll-e a közveszély azon formája, amivel a rémhírterjesztés fenyeget. A rémhírterjesztés azonban akkor is megvalósul, ha igaz a szórólapon szereplő esemény, de akkor is, ha hamis. A köznyugalmat akkor is meg lehet zavarni, ha hamis tényeket mutat be a rémhírterjesztő, de nyilvánvaló, hogy valós közveszély felmutatásával is lehet nyugtalanságot kelteni.
Ettől függetlenül vizsgálható a közveszéllyel fenyegetés is. A Btk 338. paragrafusában leírt tényállás tartalmazza a valótlan tényállítás, híresztelés azon változatát, amikor az elkövetők közveszély bekövetkezésével fenyegetnek. "(1) Aki a köznyugalom megzavarására alkalmas olyan valótlan tényt állít, híresztel, vagy azt a látszatot kelti, hogy közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a közveszéllyel fenyegetés a köznyugalmat súlyosan megzavarta."
Az adott szórólap esetében a határkerítést tömegesen áttörő idegenek képe egy múltbeli, valós eseményt ábrázolhat. Legfeljebb abban az összefüggésben érdemes vizsgálni a közveszéllyel járó esemény bekövetkezésével történő fenyegetést, hogy a konkrét szórólapozás időpontjában a felmutatott képen látható esemény bekövetkezése reális, aktuális veszély, vagy inkább csak a választások okán előhozott híresztelés, a közhangulat megzavarását célzó képi állítás volt-e.
Miután a többség számára a migránsjelenség ismerete nem személyes élményen, hanem a különböző híradásokon alapszik, az így megismert veszély valóságtartalmát nem vonják kétségbe. Így a közveszély képi bemutatása nem sorolható a közveszéllyel fenyegetés tényállása szerinti cselekmények közé, mert a közönség azt való tényként fogadja el. A jegyzetemben leírt jelenség tehát nem a "közveszéllyel fenyegetés", hanem a "rémhírterjesztés" tényállásában leírt bűncselekmény.
Összességében persze mindegy. A rémhírterjesztés akkor valósul meg, ha az a közveszély színhelyén alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére, ami a szórólap egyedüli célja. A bűncselekményt nagy nyilvánosság előtt követték el ismeretlen tettesek, mert elég sok postaládába tettek szórólapot. A bűncselekményt ismeretlenek bűnszövetségben, nyilvánvalóan szándékosan követték el.
Nyugodtan kimondhatjuk, hogy a sok-sok postaládába elhelyezett migránsozó szórólap az országgyűlési választás előestéjén alkalmas volt arra, hogy a készítők szándéka szerinti hatást elérje.
