Az elemzőket is meglepte Nagy Mártonnak az a múlt heti - a Portfolió konferenciáján elhangzott - kijelentése, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) felülvizsgálta 2013-as vélekedését, és a vállalati hiteleknél 50, a lakosságinál akár 100 százalékkal is magasabb hitelvolumen-bővülést is elképzelhetőnek tart 2030-ig. Az MNB alelnöke szerint a hitelállomány és az eladósodottság növekedése önmagában jó dolog; szakítani kell azzal a nézettel, amely megbélyegzi a hitelfelvételt. A túleladósodottság, ami inkább csak a háztartásokra jellemző, viszont már gondot jelenthet.
Közismert, hogy Matolcsy György MNB-elnök beiktatása, vagyis 2013 óta egyetért és támogatja azt a kormányzati célt, hogy a gazdasági növekedést mindenáron fenn kell tartani, s ezek szerint ennek eléréséhez a magasabb hitelarány is megengedett. Nagy Márton szerint a statisztikák is azt mutatják, hogy azok az országok sikeresebbek, ahol magasabb a folyósított hitelek aránya a GDP százalékában. Az eladósodottság ezek szerint a fejlettséggel együtt természetszerűleg növekszik, viszont a túlzott eladósodottságot minden ország szeretné elkerülni.
A jegybank 12 esztendős hitelezési prognózisának időtávját Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter - a Magyar Bankszövetség ülésén - túlzottnak tartotta, álláspontja szerint a kormány legfeljebb 3-4 esztendőre tud előre látni.
Hogyan kell értelmezni ezt az ellentmondást - tette fel a kérdést lapunk Török Zoltánnak. A Raiffeisen Bank vezető elemzője hétfői sajtótájékoztatóján emlékeztetett arra, hogy 2008 és 2016 között a banki hitelportfóliók jelentősen átalakultak, végeredményben kitisztult a piac. Egyrészt a lakossági devizahitelek előtörlesztése, majd forintosítása, valamint a vállalati nem teljesítő hitelek állományának a bankok által történő leírása eredményes volt. Így napjainkra a hitelállomány Magyarországon a GDP 15-16 százalékát teszi ki, ami jócskán elmarad a régió többi országától, hiszen Lengyelországban és Szlovákiában 35, Csehországban pedig 28 százalékos ez az arány. Vagyis Török Zoltán szerint még van hová fejlődnünk. Az azonban kétségtelen tény, hogy Romániában vagy Szerbiában még alacsonyabb ez az érték. Az elemző ennek kapcsán utalt hazánk "kompország" szerepére, hol Közép-Európához, hol pedig a Balkánhoz vagyunk közelebb.
Persze a hitelezés mértékénél érdemes óvatosnak lenni. A szakember ennek kapcsán megemlítette, hogy Szlovákiában a lakosság által felvett jelzáloghitelek aránya már a GDP 40 százalékánál tart, ezért a szomszédos országban is úgy vélik, hogy itt már érdemes megállni, bár Csehország is elérte már a 30 százalékos szintet, viszont Nyugat-Európa már ennél is előrébb tart. Török Zoltán úgy vélte, hogy Nagy Mártonék látótere azért terjed ki egészen 2030-ig, mert ezzel is bizonyítani kívánják, hogy elképzeléseik hosszú távúak. Ennek jegyében az elemző nem tartja túlzottnak, hogy az MNB alelnöke már az idén a vállalati hitelállománynak 11, a lakosságinak pedig 18 százalékos bővülését elérhetőnek tartja. Most vált egyértelművé, hogy a jövedelmek és a beruházások bővülésének, valamint a hitelezés emelkedésének együtt kell megvalósulnia, mert önmagában egyik sem elégséges a fenntartható felzárkózáshoz. Ma már az is világosan látszik, hogy az Orbán-kormány 2004 és 2014 között a válságkezelést tekintette elsődleges célnak, 2014 és 2018 között a gazdasági növekedést helyezték a középpontba, most pedig - egyelőre a szavak szintjén - ez utóbbi mellé emelik a versenyképesség javítását. Ennek oka Török Zoltán szerint, hogy a növekedést akkor is fenn kell tartani, amikor az európai bővülés le fog lassulni, amit az elemző négy éven belül vár.
