Gyorsított eljárásban születnek az ítéletek Irakban az Iszlám Állam (IS) elfogott tagjai, támogatói és családtagjaik esetében. Az AFP hírügynökség bagdadi kormányzati forrásokból múlt héten arról értesült, hogy eddig több mint 300 halálos és ugyancsak többszáz életfogytiglani ítéletet mondtak ki a direkt erre a célra létrehozott két bíróságon. A halálra ítéltek közül mintegy 100 külföldi állampolgár, zömében Törökországból vagy valamely volt szovjet államból származnak. Híradások szerint azonban a halálraítélt nők között van egy német állampolgár is, az életfogytiglanra ítélet nők között pedig egy francia.
A Human Right Watch (HRW) nemzetközi emberi jogi szervezet szerint az eljárások kifogásolhatók. Belkis Wille szóvivő a sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy a halálos ítéletek alapjául szolgáló vallomások túlnyomó többségét kínzással csikarták ki, a bíróságok alapvető emberi jogokat sértenek.
Irak különben is előkelő, negyedik helyen áll a halálos ítéleteket végrehajtó országok között és egyike azoknak, ahol az akasztást is alkalmazzák kivégzési formaként. A bagdadi belügyminisztérium eddig 11 akasztásról számolt be a terroristaperek során.
Az Iszlám Állammal való iraki leszámolás a Szaddám Husszein bukása óta tartó bosszúspirál, a síita-szunnita szemebenállás része, amelyből a bagdadi hatalom ezúttal sem tudott kilépni. A most zajlóterrorista perek során a vádlottak padjára kerültek sok esetben az IS harcosok családtagjai is terrorizmus pártolása jogcímen, ami egyben azt is jelenti, hogy ártatlan emberekre is halálos ítéletet mondhatnak ki.
Tény, hogy a Moszul környéki szunnita lakosság kezdetben lelkesen támogatta az IS-t, a 2014-es hatalomátvételét ünnepelték, sok esetben segítették a terroristákat. Ám nőknek és gyermekeknek nemigen lehetett választási lehetősége. Közülük sokan a harcok során vagy után önként vonultak menekülttáborokba, vagy mert tartottak a kormányerőket segítő síita milíciák bosszújától, vagy mert már meg is tapasztalták azok zaklatását.
A belső iraki menekülttáborok fenntartásában az Európai Bizottság alárendeltségébe tartozó Polgári Védelmi és Humanitárius Segélyszolgálat is támogatja az iraki kormányt. Kertész Melinda, a kolozsvári Transindex újságírója idén év elején járt egy olyan iraki körúton, amely során európai újságírókat vitt helyszínre az uniós támogató. Ninive tartományban több olyan táborban is voltak, ahol dzsihádisták családtagjai éltek. Az európai újságírók már akkor azzal szembesültek, hogy senki sem tud választ adni arra a kérdésre, hogy hosszútávon mi lesz ezeknek a nőknek és gyerekeknek a sorsa. A táboroki lakói sem voltak optimisták, sokan közülük tartottak a síita kormányzat megtorlásától.
A kolozsvári újságírót most arról kérdeztük, helyszíni tapasztalata nyomán, hogy látja, mennyire volt választási lehetősége a családtagoknak. Kertész úgy véli, túl kevés időt töltött a helyszínen ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket levonhasson, arra is kevés volt az a néhány hét, hogy a menekültek megnyíljanak. A megismert egyedi esetek alapján viszont úgy gondolja, bizonyos esetekben nem adatott meg nekik „a választás luxusa”.
Vélhetően mindkét eset fennáll. Voltak, akik meggyőződésből, de bizony nagyon sok esetben szükségből támogatták a terrorcsoporthoz szegődött családtagjaikat ezek a nők. „A dzsihádisták 2014-től egész településeket kontrolláltak, így akár létfontosságú is lehetett az, hogy a családok – családfők – betagolódjanak az IS-hadseregbe. Például így biztosították az élelmet a család számára, de akár a család biztonságát is. Kevesen nyíltak meg a táborlakók közül, de sikerült hosszabban beszélgetnem egy nővel a Hajj Ali menekülttáborban. Ő nyíltan elmondta, hogy a fivére IS-katona volt és tulajdonképpen a terrorcsoport biztosította a megélhetésüket, adott nekik pénzt, élelmet. Az IS legyőzését követően a férfiakat elhurcolták a kormányerők mellett harcoló milíciák. Az otthon maradt családtagokat pedig folyamatosan zaklatták. Ő és még sok sorstársa ezért volt kénytelen elmenekülni. A táborba önként jelentkezett sógornőjével és annak gyerekeivel, mert úgy gondolta, hogy ott biztonságban lehetnek, biztosított a szállás, élelem és egészségügyi szolgáltatásban is részesülnek. Voltak olyan családok is, akik elmenekültek egy másik településre, de mivel nem tudták fenntartani magukat, beköltöztek a táborba”.
Miközben folynak a perek a menekülttáborok továbbra is tömve vannak Irakban és máig nem egyértelmű mi a hatóságok szándéka az IS táborba menekült családtagjait illetően. Bagdad meglátása szerint ők egyszerre jelentettek potenciális veszélyt és szorulnak segítségre. Kertész Melinda ugyanakkor azt tapasztalta a helyszínen, hogy az „IS-családok” januárban inkább örültek annak, hogy a menekülttáborban lakhatnak, ahol nem különböztetik meg őket a többi menekülttől, és nem kell attól tartaniuk, hogy a terrorcsoporttal való kapcsolatuk miatt bántalmazzák őket, ahogy a milícia tette. Legtöbben nem tudták hol van a rokonuk, egyáltalán életben van-e, de volt olyan is, aki értesült arról, hogy hozzátartozóját fogva tartják valamely börtönben, de nem közölték mivel vádolják. Találkozott olyan nővel, aki havonta látogatta férjét a börtönben, ami eléggé megerőltető volt számára anyagilag: minden utazása előtt eladott valamit személyes holmijából, hogy ki tudja fizetni az utazási költséget. Így, nyilván, ügyvédre sem futotta, belenyugodott, hogy nem tud segíteni a férjén. Úgy fogalmazott, „akinek van pénze, az ki tud jönni a börtönből”.
Irak a Szaddám-rezsim megbuktatása óta a közel-kelet egyik potenciális tűzfészke, a szunnita-síita szembenállás szimbóluma, a burjánzó korrupció pedig nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy egyben a terrorizmus melegágya maradjon. A most zajló bosszúhadjárat azt sejteti, még sokáig az is marad.
