Mivel a kanyarós esetek száma Európa-szerte megdöbbentő mértékben nőtt – az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nemrégen közzétett jelentése szerint 2017-ben négyszer annyi megbetegedést regisztráltak, mint 2016-ban –, továbbá mivel sürgősen szükség lenne új, más betegségek elleni védőoltások kifejlesztésére, az Európai Bizottság kidolgozott egy ütemtervet. A cél, hogy 2018 közepéig előálljon egy javaslattal, amelyet az Európai Tanács ajánlásként fogadna el.
Az ütemterv megállapítja, hogy az EU-ban mostanában kitört kanyarójárványok azt jelzik, hogy az átoltottság terén súlyos problémák mutatkoznak az Unión belül, legfőképpen azért, mert a kanyaró egy súlyos, potenciálisan halálos gyermekbetegség, amelynek megelőzésére létezik hatékony védőoltás. Az is egyértelmű, hogy az alacsony mértékű átoltottság a gyermekek (illetve serdülők és felnőttek) más, védőoltással szintén elkerülhető, de veszélyesebb közegészségügyi problémát jelentő betegségekkel szembeni védettségét is veszélyeztetheti (mint például a gyermekbénulás, torokgyík, rubeola, szamárköhögés, B típusú Haemophilus influenzae, pneumococcus- és meningococcus-fertőzések).
A védőoltások elérhetőségének ellenére a gyermekek átoltottságának mértéke az EU-tagállamokon belül jelentősen különbözik. Ennek okai nem pontosan tisztázottak. Összetett és eltérő tényezők állnak a háttérben, amelyek tagállamról tagállamra változnak, és amelyeket minden tagállamban azonosítani kell az átoltottság mértékének javításához. Ennek érdekében létre kellene hozni egy EU-s oltási könyvet és nyilvántartást.
Annak, hogy a kisgyermekek átoltottságának mértéke Európa- és világszerte csökken, a hátterében leginkább az áll, hogy egyre többen döntenek úgy, hogy nem oltatják be sem magukat, sem a gyermekeiket. Döntésük különböző okokra vezethető vissza.
Az oltáselutasítók „mereven elutasítják a védőoltásokról való tájékozódásnak a lehetőségét is”, és az oltásokkal kapcsolatban gyakran összeesküvést emlegetnek.
Az oltásellenesek szintén elutasítják az oltásokat, de hajlandóak figyelembe venni a rendelkezésre álló információkat. Kevésbé hisznek az összeesküvés-elméletekben.
Az oltásszkeptikusok aggódnak az oltások miatt, de nem utasítják el őket következetesen.
Az egyes csoportok megszólítása más-más stratégiát igényel. Elsősorban természetesen az oltásellenesek és az oltásszkeptikusok csoportjára kellene összpontosítani, ugyanakkor azt is számításba kell venni, hogy az oltáselutasítók szélsőséges csoportjának tagjai a félretájékoztatás eszközeivel károsan befolyásolhatják a másik két csoport gondolkodását.
