Messmer szerint az egyik alapvető gond az, hogy Svájcban folyamatosan csökken a születések száma. Ám a gazdasági fejlődés is szerepet játszik. „Általában megfigyelhető, ha gyengélkedik a gazdaság, akkor könnyebb gárdistákat toborozni” – közölte. Ma azonban a svájci munkaadók olyan feltételekkel vesznek fel munkatársakat, hogy azokkal a Svájci Gárda képtelen versenyezni. Az 1995-2010 közötti generáció számára mindemellett nem is jelent vonzerőt Ferenc pápa hadserege. A fiatalok más értékeket képviselnek, mások az elképzeléseik az életről, mint az idősebbeknek. Fontos számukra a szabadidő is, ami a Svájci Gárdánál nehezebben megoldható. Ráadásul ahhoz, hogy valaki bekerüljön az egyházfő elitalakulatába, nem elegendő, hogy érdeklődjék a hadsereg iránt, az egyházi életben is aktív szerepet kell vállalnia, szorgos templomba járónak kell lennie. Messmer, aki 1982-1984 között maga is szolgált a Vatikánban, ugyanakkor utal arra, hogy a Svájci Gárda sosem veszti el a vonzerejét, hiszen olyan élményeket élhetnek át a gárdisták, amilyenre másutt nem lenne lehetőségük. „Az egész világ Rómába akar menni” – magyarázza. Mindemellett, teszi hozzá, kiválóan fel is készít az életre.
A Gárda elődjét IV. Szixtusz pápa (1471–1484) állította fel a Svájci Konföderáció segítségével. Alapfeltétel a svájci állampolgárság, fontos kritérium az 1,74 métert meghaladó testmagasság. A jelentkezők Svájcban alapos orvosi vizsgálaton esnek át, amelybe pszichológiai teszt is tartozik. Jelenleg 110 gárdista szolgál a Vatikánban.
