Az átmeneti társadalmak ellentmondásos, titkokkal övezett karrierje volt az övé. A fényképekért már gyermekként rajongott, pesti lakásukban tizenéves korára külön labort rendeztek be neki a szülei, ahonnét sima út vezetett a divatfotózásig. Az itthoni karrier nem elégítette ki, előbb a francia Lui magazinnak készített fél-akt jellegű művészi képeket, majd az USA-ban folytatta pályáját, egyes hírforrások szerint a pornófotózás sikamlósabb vizeire is evezve. Jelentős vagyonnal tért vissza Magyarországra 1987-ben, s a rendszerváltás előszelét megérezve a média világába akart betörni. Az általa alapított VICO videó-kazettakölcsönzésből combosodott, majd a kilencvenes évek elejére már övé lett a Nők Lapja, a Rádió-tv újság, a Vasárnapi Hírek, a Buci-Maci, a BRAVO lapcsalád, a Családi Lap, a Tina, és végül 1994-ben hozzá került a Népszava is.
Fenyőt egyre inkább izgatta egy saját televízió gondolata, ezért beszállt Gyárfás Tamás akkoriban már sikeresen működő Nap-TV-jébe is. A "beszállt" szó ez esetben eufemizmus: a valóságban kakukkmadárként fészkelt bele a vállalkozásba. A korábbi egyik Nap TV-alapító, Székely Ferenc ugyanis tévé alelnökké kinevezése után, 1994 őszén kezdeményezte, hogy iktassanak be egy kifizetőhelyet az MTV és a Nap TV közé, nehogy az a vád érhesse őt, hogy korábbi munkahelyét pénzeli. Az Átlátszó írt arról, hogy az e célra létrehozott Stáb Rt. eredetileg az alkotóközösség tulajdona lett volna, ám a részvények a titokzatos, offshore-érdekeltségű Földgömb Kft.-hez kerültek, amelyről gyorsan kiderült, hogy a konkurens médiamágnás, Fenyő János érdekeltsége.
Valószínűleg ettől a ponttól datálódott Fenyő és Gyárfás köztudottan konfliktusos, a nyílt ordibálástól egymás sajtóban történő mocskolásáig terjedő viszonya. Fenyő János bizalmasa és pszichológusa, Perczel Tamás halála előtt, 2004-ben a Számvetés című dokumentumfilmben úgy fogalmazott: Fenyő és Gyárfás kegyelmet nem ismerő, már-már vérre menő küzdelmet folytatott azért, hogy a másikról minél több és minél mocskosabb információt megtudhassanak és kiszivárogtassanak. Fenyő lapja robbantotta ki például a botrányt, miszerint a 22 fős magyar olimpiai úszócsapatból 12 versenyző hamisított eredményekkel jutott ki az 1996-os olimpiára. Gyárfás azt állította, nem tudott semmiről, mégis lemondott posztjáról, ám később újraválasztották.
A balhé nem csitult, a Fenyő-lapok még 1998 februárjában is az úszóbotrány legújabb fejleményeiről cikkeztek, és a felmerült visszásságok miatt többen is megvonták a támogatást az úszószövetségtől. Egyes lapok felidézték: Gyárfás február tizedikén az OTP-székház előtt spontán sajtótájékoztatót tartott ,,a személyét ért újabb, minden eddiginél gusztustalanabb" támadások miatt.
Fenyő János médiavállalkozót másnap, 1998. február 11-én ölte meg Budapesten, a Margit utcában a szlovák nemzetiségű Josef Rohac. Egy évvel később az Élet és Irodalomban Gyárfás úgy nyilatkozott: „Fenyő úrral még életében megbékültem. Több elszámolni valónk volt, hitem szerint például tartozott nekem 30 millióval. Mire ő elég jó ütemben beperelt. Elég sokan működtek közre abban, hogy megállapodtunk, kölcsönösen elálltunk minden követelésünktől. Mi több, négy nappal a halála előtt, az újságíróbálon még kezet is fogtunk.”
