Soros-plakát Fotó: Nagy Istán
A “trash” angol szó, magyarul szemetet jelent. Átvitt értelme is van, a popkultúrában és fogyasztói kultúrában azokat az alkotásokat, kifejezési formákat jelzik ezzel a szóval, amelyeknek nagyon alacsony kulturális értékük van, rosszízlés és közönségesség jellemzi őket, mégis nagy tömegeket vonzanak és befolyásolják a közízlést. Lehet ez az üvöltözésig fajuló kibeszélő show, véráztatta cápás film, bugyuta lányregény, vagy például olyan életmód és öltözködési stíus, amikor valaki nagyon gazdagnak akar tűnni, de nyilvánvalóan rossz ízléssel válogatja össze a legdrágább márkák utánzatait.
Vannak, akik nem tudják, hogy trash kultúrát fogyasztanak, mások tudatosan keresik, használják, kinevetik, kiforgatják és görbe tükörként tartják mások elé. Ide sorolható a kb. három éve alakult Trash of Pest Facebook-csoport, amely a fogyasztást, a városi életmódot és a trasht fogja össze és mutatja fel budapesti környezetben. A 3800 tagú csoportba érdekes, szórakoztató, groteszk és “különlegesen ótvar” képeket várnak, és a felhasználók posztolnak is rendszeresen. A BRFK Gallery-ben ebből az anyagból látható egy kisebb válogatás, amelynek képei mindenkinek ismerősek lehetnek saját hétköznapjaiból.
Fotó: Leila Kassem
A kis galéria egyébként most nyílt, az az első kiállításuk. A galéria elsősorban a fotós közegre koncentrál, de nem a fotózást művészetként űzőkre. Inkább arra helyezik a hangsúlyt, hogyan használjuk ma a fotót, amikor mindenki fényképez és hogy az internet hogyan hatott a fotózás kultúrájára, mindez pedig hogyan működik egy városban. Hogy a fotós “népművészet” sok mindent elmondhat arról a helyről, ahol mindennap járunk elég jó példa és jó választás a Trash of Pest. Ide ugyanis mindenki pár egyszerű szabályt betartva, a személyiségi jogokat figyelembe véve ömlesztheti be azokat képeket, amelyek nem Budapest turistás vagy szép, hanem inkább hervasztó, de vicces arcát mutatják be.
Fotó: Kara Dávid
Mit is látunk ezeket a képeken? Olyan dolgokat, amelyek meghatározzák a vizuális világunkat, olyan jelenségeket, amelyeket nap mint nap tapasztalunk, és amelyek a közbeszédben is gyakoriak. A városi élet jól elkapott, képkivágatba komponált pillanatai ezek, képi viccek, amelyeket mindenki megért. Láthatunk a “jó lesz az úgy” mentalitást tükröző elrontott BUZS útfestést, a mintát figyelmen kívül hagyó járdaburkolatot, és azt is, ahogy az állandó megkésettség szinonimájaként működő MÁV kijelzője márciusban még mindig boldog karácsonyt kíván. Nemcsak az olyan mindennapi, a trash melegágyának is tekinthető helyszínek jelennek meg a fotókon, mint a budapesti közlekedés, hanem közéleti vonatkozások is. Ilyen például a letépkedett Soros-plakát vagy a Vörösmarty téren a TEK páncélosa előtt kolduló néni. A képek egy része valóban elkeserítő, mocskot, igénytelenséget mutat, a városban járva ezeket nézve az ember sokszor inkább szekunder szégyent érez. Az viszont biztos, hogy fotóra kerülve, a környezetből kiemelve inkább válnak viccessé és azt üzenik, lehet, hogy (sokféle értelemben vett) szemét vesz körül minket, de jobb, ha ezen nevetünk, minthogy elkeseredjünk, mert a mocsok és az igénytelenség amellett, hogy szomorú, valahol igen is vicces.
Ha sok ilyen képet néz az ember, akkor egy idő után önkéntelenül is meglátja a Trash of Pest oldalára kívánkozó jeleneteket. Merthogy ilyenekből lépten-nyomon találunk, ami azt is jelenti, hogy a városi életmód maga egy nagy, szórakoztató trash.
Infó: Trash of Pest, BRFK Gallery. A kiállítás április 20-ig látogatható.
