A kormánypártok április 8-i kétharmados győzelme talán még magát a kormányfőt is meglepte. De a vereség lehelete, amely Hódmezővásárhely után elbódította az ellenzéket, megcsaphatta Orbán Viktort is, mert most új ciklust, új kormányt ígér. És az új ciklus tényleg alkalom lenne arra, hogy fordítson a szekere rúdján: megszabaduljon a korrupciós ballasztoktól, a látens menekültek, Európa elleni uszítás helyett végre kormányozni kezdjen. Ez azonban képtelenség - nemcsak habitusa, hanem eddigi politikájának lényege is kényszerpályára terelte. Nem változtathat azon, amivel és aminek ellenére győzött.
Ami ebből az ellenzéket mélyen érinti: a választóközönség április 8-án leváltotta, tehát semmi sem maradhat úgy, ahogyan korábban volt. Fel kell fognia, hogy nem építhet oda hidat, ahol nincs túlsó part. Azok élére kell állnia, akik ennek a kormányzásnak a vesztesei, és el kell halasztania a nemzet újraegyesítését, mert nem pusztán a kormány, hanem ő is felelősséggel tartozik a külföldre menekülőkért és az itthon maradókért.
A hitelesség ebben kulcskérdés. Egy 2014-es vita éled újra: arra szólítja fel az ellenzéki politikusokat a Közös Ország Mozgalom alapítója, hogy ne vegyék fel parlamenti mandátumukat. Gulyás Márton szerint semmi értelme a parlamenti munkának, és aki beül a törvényhozásba, az csak a demokrácia látszatát keltő színjátékhoz asszisztál. Az elmúlt négy év parlamenti történéseinek nem volt valódi hozadékuk. Érdemi eredményeket a parlamenten kívül lehet ezután is elérni.
Karácsony Gergely, Vona Gábor, Gőgös Zoltán e felhívás nélkül sem veszi át parlamenti mandátumát, és azt gondoljuk, ez így tisztességes. Ugyanaz a véleményünk, mint volt 2014-ben: az ellenzék nem tehet esküt a NER alaptörvényére, mert azzal nemcsak ország-világ előtt legitimálja Orbán illiberális államát, de egyben minden rendszerkritikát hiteltelenné tesz, miközben a rendszer pénzéből él. Ha pedig azon tűnődik, mit eszik majd, ha elfogy a képviselői apanázs, hát gondoljon azokra, akiknek a nevében beszél.
A parlament bojkottja persze fantazmagóriának tűnik azok után, hogy az ellenzék részt vett a választáson, melyen abban a biztos tudatban indult, hogy a választójogi törvények tisztességtelenek. Ha csak nem derül fény bizonyítható tömeges és központilag szervezett visszaélésekre, az eredményt, a választók döntését tehát el kell fogadni.
Orbán Viktor még 1998-ban azt mondta: úgy látszik, a Ház ellenzék nélkül is működik. Talán tényleg meg kellene próbálni, a valóságban működik-e a parlamentarizmus ellenzék nélkül. Vagy marad, ami van - kutyakomédia. Bármi folyik is majd ott, az túl kevés lesz a rendszer elleni mozgósításhoz. Egyetlen tere nyílik ezután az ellenzéknek, ha már minden demokratikus intézményből kiűzték: az utca. És az lesz az első jele valamiféle valódi ellenzéki mozgalom feltűnésének, ha lesz valakinek bátorsága utcára szólítani és tartósan ott is tartani az elégedetleneket. Ha lesz végre valakinek bátorsága hozzá, hogy valóban szembeszálljon nemcsak a kormánnyal, hanem a rendszerrel is.
