Véget érhet az Orbán-kormányok konjunkturális adakozó kedve. Idei karácsonykor akár azt is mondhatják a nyugdíjasoknak: "Mi olyan gondoskodók voltunk, hogy már márciusban kiosztottuk nektek az Erzsébet-utalványt, pedig nem is volt kötelező." Ez lehet az előhírnöke annak, hogy ha idén nem is, de 2019-ben szorosabbra fogják az államháztartási hiány gyeplőjét.
A Fidesz-kormányzást ugyanis az a veszély fenyegeti, hogy hamarosan Brüsszel végképp megelégeli a magyarországi - jórészt az uniós pénzekre épülő - korrupciót, és különböző szankciók meglebegtetésével a körmére néz a sajátosan értelmezett közbeszerzési eljárásoknak. Mivel az Elios-ügy és társai nem váltották ki a hazai szavazópolgárok többségének nemtetszését, az Európai Uniót aligha befolyásolja, hogy egy oly gyakran renitens tagországában választás volt - elvégre a kormányzati felelősséget ugyanazok viselik, mint akik az elmúlt nyolc évben. „Most azért van pénz az államkasszában, mert mi nem lopjuk el. Ez ennyire egyszerű” - mondta Lázár János kancelláriaminiszterként. Megfeledkezvén arról, hogy a bűnözőknél aligha enyhítő körülmény, ha nem teljes mértékben ürítik ki a széfet.
A jövő évi költségvetési törvény elfogadása 2018-ban visszatér a rendes kerékvágásba. Az elmúlt évek túl korai, tavaszi elfogadása a választás miatt biztosan hónapokat csúszik. S ebben már tanúi lehetünk a megszorításoknak: még kevesebbet fognak előirányozni az egészségügyre, az oktatásra és a szociális ellátásra. Így a GDP arányos államháztartási hiány is jobban mutathat, amivel - kár lenne tagadni - a megfeddésre váró kormányzat akár jó pontokat is szerezhet az Európai Bizottságnál. A testület csak a szigorú gazdálkodást díjazza, és a látókörén kívülinek tekinti, hogy ennek mi volt az ára.
Orbánéknak meg kell birkózniuk azzal is, hogy a világméretű konjunktúra csúcsra járatása a végéhez közeledik. A gazdasági növekedés idei szép számai akár már 2019-ben lejtmenetre válthatnak, s akkor még az uniós pénzek elakadásáról nem is beszéltünk.