Téved, aki azt hiszi, ez a választás ideológiák harca volt. Az is téved, aki nemzeti jövőképek versenyére gondolt. Sőt az is messze jár a valóságtól, aki a két oldal intellektuális összecsapásában reménykedett április 8-án.
Másról volt szó. Sokkal egyszerűbb tételről. Arról szólt ez a választás, hogy a Fidesz 2012-ben kitalált egy igazságtalan, aránytalan egyfordulós választási rendszert. És még arról szólt volna, hogy ki találja meg ennek az ellenszerét. Mert van ellenszere. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy 2012-ben, a törvény elfogadása előtt itt járt egy EBESZ delegáció. Megkérdezte az ellenzéki parlamenti pártokat, kinek mi a kifogása a készülő módosítás ellen. Ugyan nem fogják megszavazni - jelentették ki, de érdemi kifogása senkinek sem volt. Miért is nem?
Nos, az ellenzéki pártok ahogyan 2014-ben sem, idén sem találták meg az ellenszert. Pedig a megoldás nem kíván atomfizikusi felkészültséget. Filozófusi bölcsességet sem. Csak tiszta és tisztességes gondolkodást.
Nem így a választópolgárok. Ők megtalálták. Ezt jelzi a 70 százalékos részvétel és a két tábor majdnem azonos támogatottsága. Ha a választási rendszer logikája, valamint a civilek, különösen Márki Zay Péter és a Közös Ország Mozgalom ajánlása szerint egy ellenzéki jelölt áll szemben a kormányoldal jelöltjével, teljesen más eredmény született volna. Ezt az egyszerű feladványt az ellenzéki pártok - élükön a Jobbikkal és az LMP-vel - nem tudták és nem akarták abszolválni. Sőt ők ketten nemcsak győzelemhez, hanem egyenesen a kétharmadhoz segítették a Fideszt.
A kérdés már csak az, valóban nem értették-e meg a dolgok lényegét, vagy csak úgy tettek, mintha nem értenék. Egyre megy. No meg a mi bőrünkre. Lehet azon merengeni, milyen nehéz egy pártelnök dolga. Tényleg nehéz, de pártelnöknek lenni nem kötelező. Akinek nagy a kabát, vagy hízzon bele, vagy cserélje kisebbre.
Mert a dilemma gyökere az, a néhány tucat pártember vagy a választópolgárok sokaságának az érdeke az elsődleges. Szél Bernadett és Vona Gábor estében világos, hogy a pártérdek dominált. Vona ugyan lemondott, de semmiféle megbánást nem mutatott súlyos mulasztásáért, a minden körzetben való külön indulásért. Sőt csillogó szemmel beszélt arról, hogy immár a Jobbik a legnagyobb ellenzéki párt. Már huszonhatan ülnek biodíszletként a Fidesz kétharmad mellett. Szél Bernadett a gyászos estén átszellemült arccal emlegette programjuk nagyszerűségét. Ez a kitűnő program a választók akaratából 6,93 százalékot és nyolc parlamenti helyet hozott az LMP-nek. Az az apróság, hogy minden felmérés szerint a választók többsége változást akart, hidegen hagyta Vona Gábort és Szél Bernadettet. És ez a hidegség a köz ügyei iránt a lelkükben nagy valószínűséggel meg is fog maradni. Mindketten láthatóan beleszerettek a miniszterelnökjelölti szerepbe. Szél Bernadett szinte lubickolt benne. Habitusuk egy barátom gyakori mondását idézi: „Szeressétek azokat, akik az igazságot keresik, de óvakodjatok azoktól, akik már meg is találták azt.” Úgy tűnik, Szél és Vona megtalálta.
A végére csak a köszönet szavai maradnak. Köszönjük Vona Gábornak és Szél Bernadettnek, hogy politikai bölcsességükkel, a köz ügyei iránti elkötelezettségükkel és alázatukkal, hozzásegítették a Fideszt harmadjára is a kétharmad megszerzéséhez. Szép volt lányok, szép volt fiúk. Köszönjük!
