Amikor Trump felhívta Vlagyimir Putyin orosz elnököt, hogy gratuláljon neki fölényes többéggel történt újraválasztása alkalmából, Kelly nem volt a vonalban, hogy figyelemmel kísérje főnöke telefonbeszélgetését. Amikor Trumpot a múltkor a floridai Mar-a-Lagóban migrációs ügyek és világkereskedelmi kérdések árasztották el, Kelly sehol nem volt a közelben.
És talán a legdurvább eset: amikor Trump úgy döntött, hogy a kőkonzervatív John Boltont teszi meg nemzetbiztonsági tanácsadójává, és erről az Ovális irodában tájékoztatta Boltont, Kelly nem volt jelen, és csak utólag szerzett tudomást a döntésről. Az előző nemzetbiztonsági tanácsadótól, Herbert Raymond McMastertől való megszabadulást ugyan ő maga javasolta az elnöknek, de hevesen tiltakozott Trump azon terve ellen, hogy Bolton legyen az utód. Így aztán ki is maradt az egész kinevezési döntéshozatali folyamatból.
Donald Trump eredetileg lényegében azt várta Kellytől, hogy teremtsen valamilyen rendet a Fehér Ház személyzetének tagja között, és a jelek arra mutatnak, hogy ezt a feladatot túlságosan jól látta el: nem csupán a beosztottakat fegyelmezte meg, hanem magát az elnököt is. Állandóan „útmutatásokkal” látta el Trumpot, igyekezett racionális munkabeosztással lefoglalni az elnök idejét, próbálta lebeszélni Trumpot arról, hogy szakemberekkel való konzultálás nélkül, zabolátlanul tegyen közzé olyan Twitter-üzeneteket, amelyeket aztán nem győznek megmagyarázni a beosztottak.
Úgy tűnik, Donald Trump most már úgy látja, hogy „kitanulta az elnöki mesterséget”, maga is eligazodik a döntéshozatali szempontok útvesztőiben, ezért a korábbinál kevéssé szorul rá Kelly segítségére. Immár nem csak az elnök fütyül a stábfőnök szavára, hanem a személyzet többi tagjának a szemében is csökkent Kelly súlya és tekintélye. A Fehér Házban folyamatosan azt rebesgetik, hogy Kelly napjai meg vannak számlálva.
Trump az elmúlt néhány hétben ismét elnökségének első egy-két hónapjára emlékeztető öntörvényű módon, nyaktörő tempóban, mondhatni „mitfahrer nélkül” kormányozta a világ vezető hatalmát. Beosztottakat rúgott ki, meglepetésszerű politikai nyilatkozatokat tett a Twitteren. Az amerikai médiában több helyen megjelent egy – nevének mellőzését kérő - fehér házi forrásból származó információ, miszerint Trumpnak „elege lett abból, hogy Kelly mindig nemet mond neki”, ezért aztán úgy döntött, hogy bizonyos dolgokat meg sem említ neki.
Egy másik fehér házi alkalmazott azt mondta Kellyvel kapcsolatban: ha egyszer valakiről elterjed annak a híre, hogy kiáll a szekere rúdja, az bélyegként ráég a homlokára, és soha többé nem lehet levakarni onnan, a jóslat beteljesíti önmagát. A stábfőnökről is azt mondják, hogy ennyire meggyengülve nem maradhat sokáig a helyén – ez utóbbi megállapítást már nem névtelenül nyilatkozó személy, hanem Chris Whipple, a „Kapusok” című könyv szerzője tette. A könyv a modern kori fehér házi stábfőnöki tisztség egyfajta története. Whipple szerint Trump úgy akarja vezetni a Fehér Házat, mint ahogy annak idején vállalatbirodalmát irányította a Trump Torony 26. emeletéről.
John Kelly és az elnök viszonyát állítólag jelentős mértékben lehűtötte, hogy Kelly módszeresen távol próbálta tartani Trumptól néhány korábbi bizalmasát, így például Corey Lewandowski volt kampányigazgatót, akit egyenesen ki is tiltott a fehér Házból, amíg döntését Trump felül nem bírálta. Szintén akadályozta Kelly az elnök közvetlen kapcsolattartását olyanokkal, mint David Bossie politikai aktivista, illetve Anthony Scaramucci volt fehér házi médiaigazgató.
A legsúlyosabb konfliktus azonban alighanem azon robbant ki, hogy Kelly összetűzésbe került Jared Kushnerrel, Trump vejével és egyben tanácsadójával. Kettőjük viszonya annyira elmérgesedett, hogy Kelly átírta a Fehér Ház biztonsági szabályzatát, és a módosítás alapján alacsonyabb fokozatba került Kushner felhatalmazása a minősített adatokhoz való hozzáférés tekintetében.
John Kelly tavaly júliusban vette át fehér házi stábfőnöki hivatalát, és akkor állítólag azt mondta bizalmasainak, azt reméli, hogy nagyjából egy évet tölthet el ezen a poszton. Most viszont már kérdéses, hogy kitarthat-e nyárig ebben a beosztásban.
Az elnök tétet emel a vámháborúban
Donald Trump arra utasította az Egyesült Államok külkereskedelmi kérdésekben illetékes főképviselőjét, hogy vegye fontolóra és készítse elő további száz milliárd dollár összértékű behozatali vám kirovását a kínai termékekre.
Az amerikai elnök meglepetésszerű lépésének az az előzménye, hogy Peking bejelentette: 50 milliárd dollár értékben megadóztat amerikai exportcikkeket, köztük a szóját és a kisrepülőgépeket. Ez a kínai döntés azonban már szintén válasz volt a korábbi amerikai bejelentésre, amely ugyancsak 50 milliárd dollár összértékű amerikai importvám kiszabásáról szólt Kínával szemben.
A Fehér Ház csökkentené a deficitet Fotó: AFP/Robert Sullivan
Immár megállapítható, hogy a második világháború utáni legnagyobb kereskedelmi csata van kibontakozóban. Miután a világ két legnagyobb gazdasági tényezője összekülönbözött egymással, a globális pénzügyi piacok előbb zuhanórepülésbe kezdtek, később azonban mintegy két napra valamelyest megnyugodtak, abban a reményben, hogy meg tud majd egyezni egymással Kína és az Egyesült Államok. Ebben a nagyon óvatosan derűlátó légkörben hangzott el a washingtoni bejelentés, miszerint Trump elnök egy újabb, immár száz milliárd dolláros vámcsomag összeállítására adott utasítást. Egyben azt is elrendelte, hogy az amerikai agrártárca hajtsa végre az amerikai farmerek érdekeinek megvédését célzó terveket.
„Kína illegális kereskedelmi gyakorlata, amit Washingtonban éveken át figyelmen kívül hagytak, amerikai gyárak ezreit tették tönkre és amerikai munkahelyek millióit számolták fel” - fogalmazott Trump a döntést bejelentő nyilatkozatában.
Tavaly 375 milliárd dolláros deficit volt az Egyesült Államok Kínával folytatott kereskedelmében, vagyis az amerikaiak ennyivel többet importáltak Kínából, mint amennyit exportáltak oda. Washington sürgősen el akarja érni, hogy ez a helyzet a kereskedelmi mérlegegyensúly irányába mozduljon el. Kína arra hivatkozik, hogy kiegyensúlyozottabbak lennének az arányok, ha az Egyesült Államok kományzata nem akadályozná a legfejlettebb – adott esetben katonai célokra is alkalmazható – technológia Kínába történő eladását. Az amerikai kormányzat ennek a tényezőnek a gazdasági jelentőségét sokkal kisebbnek tartja, szerinte nem ez járul hozzá számottevően az egyensúly felborulásához.
Trump frissen kinevezett gazdasági főtanácsadója, Larry Kudlow – aki éppenséggel azért került ebbe a pozícióba, mert elődje a Kínával szemben bejelentett első importvámdöntéssel nem értett egyet, és tiltakozásul lemondott – azt mondta a Fox tévé üzleti csatornájának: a tárgyalások folytatódnak ugyan, de ez nem változtat azon a tényen, hogy Kína tisztességtelen kereskedelmi gyakorlata az egész világ gazdasági növekedésére nézve ártalmas. Kudlow szerint évtizedek óta Trump az első, aki ez ellen ténylegesen fellép, nem csak a suttogásig jut el.
Eswar Prasad, a Cornell Egyetem kereskedelempolitikai professzora ugyanakkor kételkedik abban, hogy Trump retorikájával megállapodásra lehet jutni Kínával. Szerinte a világos tervek és a következetes üzenetstratégia hiánya miatt úgy tűnik, hogy a washingtoni kormányzat sokkal inkább kereskedelmi háborúra készül, mintsem gyümölcsöző tárgyalásokra.
Ben Sasse, Nebraska állambeli republikánus – tehát az elnökkel azonos pártállású – szenátor a feszültség eszkalálását a lehető legostobább irányvonalnak minősítette, és reményének adott hangot, hogy Donald Trump csak „a gőzt akarja kiereszteni”, és ha csak félig is komolyan gondolja, amit mond, akkor baj van.
