Magyarország kivándorlóországgá vált. Lassan nincs olyan család, amelyiknél ne maradna üresen egy szék a vasárnapi ebédnél. A modernkori exodusszal kapcsolatos trendeket ritkán kívánatos pártpolitikai szemüvegen keresztül elemezni, azonban Magyarország esetében lehetetlen szó nélkül elmenni az Orbán-féle kormányzás bűnössége mellett. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2010-ben még alig több mint hatvanezer kivándorolt magyarról volt csak tudomásunk, ehhez képest jelenleg a legszerényebb becslések is ennek tízszeresére teszik a külföldön élő és dolgozó honfitársaink számát.
2010 és 2018 között tehát minden évben egy közepes méretű magyar város lakossága hagyta el az országot – és ebből világosan látszik, hogy kit terhel elsősorban a felelősség azért, hogy a Skype-nagyszülők és Skype-unokák nagyhatalma lettünk. Le kell azonban szögezni: nem önmagában a kivándorlás jelenti a legnagyobb kihívást, hanem a jelenség sajátosságai és egyirányúsága. Vagyis az, hogy a külföldön szerencsét próbáló, javarészt fiatal, képzett, nyelveket beszélő honfitársaink a legritkább esetben hozzák haza a Londonban, Berlinben, Bécsben megszerzett versenyképes tudásukat. A jövő Magyarországát építeni hivatott generáció ma az országhatárokon túl keresi a boldogságát, a jelenlegi kormány pedig semmit sem tesz a probléma megoldásáért. Sőt úgy tűnik, örül neki, ha a gondolkodni, kérdezni, tenni képes sokaság egy része minél messzebb van tőle.
A Fidesz-kormány „Gyere haza, fiatal!” elnevezésű kirakatprogramja is csak mindössze ötven ifjú kivándorolt magyar hazacsábítását tűzte ki célul, a jelenlegi kurzus által terelgetett projekteknél már megszokott, túlszaladt költségvetés mellett. A program sikertelenségét magyarázza, hogy szinte kizárólag tüneti kezeléssel próbálkozott, azaz munkát közvetített egy eleve munkaerőhiánnyal küzdő Magyarországon, holott a kivándorlásnak sokkal mélyebben gyökerező okai vannak.
Ezeket a kiváltó okokat hivatott hiánypótló módon megvizsgálni, kiértékelni és megoldani a Radikális Európai Demokraták mozgalma (RED) által koordinált, tíz beavatkozási pontot összefogó Hazaváró-program, amelyet Karácsony Gergely vállalásának köszönhetően remélhetőleg kormányzati szintre emelhetünk. A javaslatcsomag a külföldre kényszerült magyarokkal való konzultációsorozat alapján három fő pillérre támaszkodva kínál átfogó cselekvési tervet a kivándorlás kezelésére.
Az első pillér olyan megelőző intézkedéseket takar, melyek célzottan a kivándorlás főbb okait mérsékelnék. Ide sorolható a családalapítást és munkahelyi mobilitást egyszerre segítő bérlakás-építési program indítása, az egyetemi decentralizáció és az első diploma megszerzésének ingyenessé tétele, valamint egy érdemi reálbér-növekedési program kidolgozása. A bérek növekedését hosszútávon kizárólag a gazdaság strukturális átalakításával, versenyképesebbé tételével lehet elérni, ehhez nulladik lépésként az említett humántőke-befektetések elengedhetetlenek lesznek. Bár jelenleg látszik némi béremelkedés Magyarországon, ez azonban inkább a kormányzati intézkedések ellenére, mintsem azok hatására történik. A második pillér a hazaköltözés folyamatát segítené a visszailleszkedést és munkakeresést anyagilag is támogatva, míg a harmadik pillér egy olyan utókövetési rendszert takar, mely a hazaköltözött személyek és családok helyzetét folyamatosan monitorozva segíti az újrakezdést.
Mindeközben persze nem szabad azokról sem megfeledkeznünk, akik nem tervezik a hazatérést. Ők is egyre többen vannak. Karácsony Gergely az egyetlen miniszterelnök-jelölt, aki a kivándorlás ügyét kormányzati szintre emelve, intézményesített formában kíván foglalkozni a külföldi magyarság érdekképviseletével. A Hazaváró-program keretében haladéktalanul meg fogjuk erősíteni a konzuli és külképviseleti szolgáltatásokat. Elfogadhatatlan, hogy amikor minden hetedik magyar állampolgárságú gyermek külföldön születik (csak Nagy-Britanniában több magyar gyermek születik évente, mint egy nagyobb hazai megyében), gyakran hónapokat kell várni a hivatalos iratok adminisztrációjára. Ugyanígy azonnal lehetővé kell tenni, hogy a kivándorolt magyarok – hasonlóan a kettős állampolgárokhoz – levélben is leadhassák a szavazatukat. Végtelenül felháborító és alkotmányellenes, hogy a választójog gyakorlása kapcsán első- és másodrangú állampolgárokra osztották a nemzetet.
A kivándorlás egy modernkori Trianon, amely súlyos gazdasági és társadalmi károkat okoz Magyarországnak. Ennek elkerüléséhez politikai elkötelezettség és világos program szükséges. A Fidesz bizonyítottan lemondott a kivándorolt magyarokról, képmutatásukat és cinizmusukat pedig tökéletesen példázza, hogy a kivándoroltak által évente hazautalt közel ezermilliárd forint a kormány gazdasági-, a kivándoroltak külföldi munkája pedig – a Fidesz sajátos értelmezése szerint – a munkaügyi statisztikáját kozmetikázza. Mindez azonban csak addig tarthat, amíg a kivándorolt többszázezer magyar megmutatja, hogy nem csak lábával hajlandó szavazni a változásra.