Mutasson nekünk valaki egy letépett kormányfői fület! Csontjairól lerágott húsdarabot! Mutassa meg a választási kampánynak „a maga szépségét", amit a kormányfő nagypénteki rádiószózatában ugyancsak említeni méltóztatott. A politikának persze meglehet a - nem machiavellista - esztétikája. Ha nem volnának a történelemnek katartikus pillanatai, nem biztatnánk a választókat, hogy április 8-án vegyék saját kezükbe saját jövőjüket és tegyék le azokéba, akiktől szabadon visszavehetik, ha kiderül: nem a közjóért vállalták a közképviseletet.
A magyar demokrácia megmérgezett III. Köztársaságának eme így vagy úgy, de utolsó kampányában azonban a politika szépségének még Machiavelli sem találná nyomát. Egyfelől van az ellenzék, amely a saját hajánál fogva cibálja ki önmagát a politika mocsarából. Másfelől van egy kétmilliós közönség, amelynek politikai vezére kampány-bujkál. Gyerekek közé menekül, ott filmezteti magát. A megbüntetett politikai pedofíliáról pedig azt üzeni: "jelentéktelen ügy, nem nyitunk róla vitát". Már a „folytatjuk”-ra sem futja, igaz, mit is folytatnának? Lázár Jánost, Kósa Lajost, Semjén Zsoltot, Tiborcz Istvánt?
Maradtak a menekültek. Akikről a kormánypárti Magyar idők is rémülten állapítja meg: „a választópolgárok 2015 ősze óta gyakorlatilag nem látnak illegális bevándorlót”. Milyen súlya lehet annak, ami nincs? Nem lebecsülve azt a felkorbácsolt félelmet, amely rendőrt hív egy fejkendős nőre, de amely félelem nem kérdezi meg: ha tényleg megérkezne a szerb határra a rezsibiztos hatvanmillió afrikaija, vajon útját tudná-e állni a kerítése mögé húzódó „végvári vitéz”?
Viszont semmi kétségünk, ha Orbán Viktor hatalmon marad, „erkölcsi, politikai és jogi elégtételt fog venni” mindazokon, akik szembe mertek szállni vele. A politikai ellenzéken, a szabad sajtó maradékán, a „Soros zsoldoshadsereg” kétezer tisztjén, akit „a kormány névre szólóan ismer és figyel”. Még egyet tehetnek a nyilvános átláthatóság, a titkos és törvénytelen kormányzati mindentudás mellé: megmutathatják a csupasz hátsójukat a Parlament előtt.
Ez már tényleg a hülyeség ideje. Hanem a kíméletlen aljasság feltámadását ezúttal is Kövér László házelnök mutatta fel. A durva kampány oka, mondta a Magyar időknek adott húsvéti interjújában, hogy "az ellenzék a legdurvább és legszínvonaltalanabb a rendszerváltás kezdete óta... csak az első világháborút megelőző és azt közvetlenül követő időszakban találunk ilyen intellektuálisan és morálisan semmirekellő társaságot, melléjük sorolva még a két háború közötti korszak nyilas ellenzékét". Ki is itt a semmirekellő?
Húsvét volt. Lassan melegszik az idő. Medvét láttak Jósvafőnél. A kormányfő Paul Bocuse-kötényében sonkát főzött üstben valahol az udvaron. A "parasztgyerek, nem urizáló" Rogán Antal meg 56 ezer forintos villásreggelit rendelt a családdal a Gresham Four Seasons éttermében. Nagypénteken a papok piros miseruhát viseltek, jelképezve Jézus Krisztus vértanúságát. Az oltárszekrények üresek voltak a templomokban, jelezvén, Krisztus nincs jelen.
Nem volt.
