A náci Németország már harmadik napja bombázza Belgrádot. Éjszakánként messziről nézve igazán látványosnak tűnik a mészárlás, amelynek végül majdnem harmincezer ember esik áldozatul. A külvárosban lakók esténként kiülnek az udvarukba és televízió hiányában ebben a hatalmas pokoli tűzijátékban gyönyörködnek. 1941 áprilisát írják most.
Balaton Ilonka tizenhat esztendős és már egy éve cselédeskedik a belgrádi Dušan Petrovićnál. Petrović úr hivatalnok, családjával a kertvárosban él. Ilonka annak ellenére rajong az uráért, issza a szavait, mindent elhisz neki és átszellemült révülettel tapsolja, hogy a hátsó kisszobában a helye, nem tanulhat, sőt, magánélete sem lehet, szóval, kuss a neve.
Petrovićék ma este is elfoglalták helyüket a fonott kerti székeken, hogy ámuljanak a Jugoszláv Királyság fővárosnak pusztulásán. Belgrád lángokban áll, mint egykor az ókori Róma. A látvány rettenetes és mégis fenséges. Miközben Petrovićék rémülten nézik a gyehennai lángokat, Ilonka gyorsan összecsapja a takarítást és kioson a „páholyába”, vagyis az udvari árnyékszékre, hiszen a szolgálólány nem ülhet Petrovićék mellé, és mint az előző két este, a félig nyitott ajtó résén át kukucskál. Fél szemével a Petrović családot figyeli, a másikkal a bombázást nézi.
ILONKA, A SZOLGÁLÓLÁNY - Napokig kutattak utána, nem találták sehol
Petrovićék idegesen fejtegetik a hazájukat elért háború megdöbbentő tanúlejét, Ilonka azonban a délvidéki magyar Csúrog községből származik, őt nem hatja meg két idegen nép harca, talán fel sem fogja, nem is érti, hogy olyan lavina indult el, amely szülőfaluját is eléri. Miután fordul a háborúsdi kockája, a szerb partizánok kiirtják, illetve végleg elüldözik Csúrog magyar lakosságát. A Balaton család férfitagjait vadállati módon ölik meg, hogy azután a holttesteiket a sintértelepen megásatott tömegsírba hajítsák. A nőket, a gyerekeket és az aggokat a járeki táborba hajtják, ahol többen éhen pusztulnak. A dúlás odáig fajul, hogy még a magyar közösség római katolikus templomát is a földdel teszik egyenlővé. Ilona most azonban tátott szájjal csak a látványosságban gyönyörködik. Hiába, a katasztrófaturizmus nem új keletű jelenség, igaz, ebben az esetben nem kell kirándulni, a látvány házhoz jön. Sőt, a legkisebb házhoz.
A német rombolóbomba pontosan a latrinát találja el, helyén csak egy bombatölcsér marad. A családfő bepisil a robbanás hatalmas hangját hallva, miközben felesége és két fia visítva veti magát az asztal alá. Hála istennek senki nem sérül meg. Az ijedtségen kívül más bajuk nincs. Dušan ekkor pánikszerű parancsot ad ki, élelmet, meleg ruhákat és gyógyszereket szedet össze a családjával, majd telepakolják a Topolino C-jüket és a vidéki rokonaikhoz utaznak.
Ilonka után napokig kutatnak, és mivel végül arra a következtetésre jutnak, hogy hazamenekülhetett Csúrogra, levelet írnak a szüleinek. A válaszlevelet követően döbbennek rá a tragédiára.
