A Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat azoknak az alkotó- és előadóművészeknek, együtteseknek adományozzák a komponista születésnapján, március 25-én, akik munkásságukkal jelentősen hozzájárultak a hazai zenei élet fejlődéséhez és Bartók Béla szellemiségének megőrzéséhez. Az elismerést a zeneszerző második felesége, Pásztory Ditta zongoraművész végrendelete alapján 1983-ban hozták létre, és egy évvel később adták át először. A Zeneakadémián rendezett ünnepségen a díjat a kuratórium elnöke, az intézmény rektora Vígh Andrea adta át. Szabadi Vilmost, aki két Bartók-tételt is előadott az eseményen, Onczay Csaba csellóművész méltatta, Vajda Gergelyről, akinek két művét hallhattuk, Fekete Gyula zeneszerző szólt elismerő szavakkal.
Vajda Gergely külföldi elfoglaltságai miatt nem tudott részt venni az ünnepségen, helyette a díjat édesanyja Kincses Veronika operaénekes vette át, ő pedig videóüzenetben köszönte meg azt. Elmondta, előadóművészként egy adott zeneszerző és egy adott zenedarabjának leghívebb előadására törekszik, és amikor a közönség élőben visszaigazolja azt, hogy jó munkát végzett, az mindennél többet ér. Zeneszerzőként azonban jóval bonyolultabb helyzetben van. Bár nincs olyan zenét író ember – mondta-, aki az íróasztalnak akarna komponálni, a zeneszerzés még is tán a legszemélyesebb megnyilvánulási formák egyike. Amikor a közönségtől élőben, majd egy szakmai bizottságtól díj formájában pozitív visszajelzést kap arról, hogy amit a semmiből, amit saját magából létrehoz, az érvényes és visszhangra talál a befogadónál, akkor először bizony meglepődik, hogy olyasmit sikerült alkotnia, ami nem csak számára fontos. A Bartók-Pásztory-díj Magyarország talán legerősebb szakmai díja, hiszen a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem teljes súlyával áll mögötte. Megköszönte, hogy ez a meglepetés és az öröm idén őt érhette.
1983-ban végzett a Zeneakadémián, Halász Ferenc tanítványaként, utána tanult Ruggiero Riccinél és Végh Sándornál is. 1982-ben a Magyar Rádió hegedűversenyét nyerte meg, egy évvel később a Hubay Jenő hegedűverseny első díjasa lett. Világkarrierje 1988-ban indult, amikor Sir Solti György vezényletével a Royal Festival Hallban Bartók 2. hegedűversenyét játszotta, a mű lemezfelvétele a világszerte sikeres lett. Előadóművészként az egész világot bejárta. A Zeneakadémia hegedű tanszéki csoportjának vezetője.
Szabadi Vilmost arról kérdeztük először, vajon meglepődött-e ő is, hogy idén ő kapta a díjat. „Nem a díjakért hegedülünk” - kezdte a választ a másik friss kitüntetett – „de amikor járunk-kelünk a világban és közben hazatérve egy ilyen kitüntetésben részesülünk, az nagyon kellemes meglepetés, hiszen ez szakmai elismerés, ami talán a legfontosabb, mert ha valahol, a Zeneakadémián minden bizonnyal értenek Bartók zenéjéhez”. Amikor lehet mondani felnőtté vált és az a bizonyos Solti vezényelte 2. Hegedűverseny elhangzott 1988-ban, a visszhangból, a tapsból és a kritikákból az volt leszűrhető, hogy feltűnően értik külföldön is Bartókot, mondta. Nagy meglepetésként érte ez akkor őt, de a csodálkozás az óta sem szűnt meg, sok, és nem csak magyar növendéke jelentkezik például kiváló Szólószonáta előadással. Lehet mondani a világ felnőtt Bartók zenéjéhez. Igyekezniük kell tehát ma már a magyar zenészeknek, de van egy lépéselőnyük, ami nyelvből fakad, hiszen a bartóki zene a népdalokra, a népdalok ritmusára van kitalálva, a 2. hegedűverseny eleve úgy indul, mint egy népdal. De nagyon felkészültek technikailag és zeneileg is a világ zenészei, azonban a kutatható zene nálunk van, a magyar zenetudósoknak nagyon sok köszönhető, alig telnek el hetek, hónapok úgy, hogy ne szerezhetnének a művészek tudomást új tudnivalókról, amelyet először építhetnek be az előadásukba. Bartók a kezdőknél kicsit haladóbb szintű hegedűsökre is gondolt és vannak nagyon komoly akadémiai tudást kívánó darabjai is.„Mi ugyanolyan gazdag pályát járhatunk be, mint a zongoristák, ha Bartókot szeretnénk játszani, és ez minden örömünket megadja” – összegzett Szabadi Vilmos.
