Értelmiségi dilemma (Hankiss Elemér kifejezésével: társadalmi csapda) a XXI. századi Magyarországról: szabad-e a kétfarkúakra szavazni április 8-án? Végül is újak, tiszták – sem alkalmuk, sem látható szándékuk nem volt eddig besározódni –, viccesek, miért ne?
Lebeszélni senkit sem szeretnénk róla – elsősorban amiatt, mert a győztes párt (jelen állás szerint még mindig a Fidesz) szavazatainak arányát az összes érvényesen szavazó polgáréhoz képest számolják ki, vagyis ellenzéki nézetből valakire szavazni összehasonlíthatatlanul értelmesebb döntés, mint nem szavazni. Még csak a protestszavazás létjogosultságát sem vonnánk kétségbe. Hiszen mindig az épp hatalmon lévőkről mondunk véleményt a választáson. Ha tetszik a produkció, akkor visszatapsoljuk őket, ha nem, akkor ellenük ikszelünk, és minél nagyobb az elégedetlenség, annál távolabbra igyekszünk húzódni tőlük. Ez az egy, ami tapasztalatokon alapul, minden más csak vágyálom. (Így lett a 2006-os MSZP-szavazók egy részéből 2010-re fideszes. S bizony az átlagmagyar 90-ben az MDF-re szavazott, 94-ben a szocialistákra, 98-ban pedig a Fideszre.)
Egyszóval lehet a Kutyapártra szavazni, az otthon maradásnál mindenképpen hasznosabb – de szinte csak annál. Miután nemhogy az elmúlt nyolc, de az elmúlt tizenhat évben sem nyúltunk hozzá az ország igazán súlyos bajaihoz, olyan problémahalmaz gyűlt össze itt, mint sehol máshol a térségben. Bárki jön is tizenhét nap múlva, annak bizony végre kormányoznia kell: kezdenie kell valamit a kivándorlással, a bérlemaradással, a dolgozói és a „sima” szegénységgel, az anakronisztikus oktatási rendszerrel, a haldokló egészségüggyel, a korrupt állammal, az utakkal, a kistelepülésekkel, a klímaváltozással, a vízgazdálkodással, az iparszerkezettel, a bürokráciával, az adórendszerrel, az energiaszektorral, a leszakadókkal, mindennel.
Európában kerültek már kormányra viccpártok (Olaszországban a minap is nyert egy), de sajnos nem tudunk róla, hogy bármit megoldottak volna abból, ami nálunk megoldásra vár.
