A tipp: nem. Mármint arra a kérdésre, elgondolkodik-e bárki is a hatalom berkeiben, ha a támogatóik köreiből kritizálják őket. Mostanában erre egyre több a példa. Legutóbb Tolcsvay László tette meg. A Heti Válasznak adott interjúban arról (is) beszélt, nehezen viseli, "hogy a hazafiság, a hazaszeretet árucikké, manipulációs eszközzé vált. Azt is, ahogy a magyar urak viselkednek". Kemény szavak. Indoklásul mondja, miért nem énelkelte el az idén március 15-én a Nemzeti dalt, amelyet pedig anno ő zenésített meg, egyébként tiltakozásul az akkori (átkos) rendszer ellen.
Eltöprenghetnének persze azon is, hogy Tolcsvay (harcos-) és zenésztársa, Szörényi Levente miért tartotta károsnak már egy éve is a Brüsszel elleni plakátháborút. És miért mondta azt, hogy egyáltalán nem látja veszélyesnek a Közép-európai Egyetemet, nem is érti a körülötte csapott hajcihőt. Figyelhetnének Bod Péter Ákosra - aki 12 éve még Orbán miniszterelnök-jelöltje volt -, amikor azt kifogásolja, hogy megszüntették a jogállamot és a jogot hatalmi eszköznek tekintik. Vagy az ennél sokkal szókimondóbb Mellár Tamásra, aki szerint az ország csak akkor léphet fejlődő pályára, ha a Fidesz távozik a hatalomból. Ez csak néhány példa.
Gondolkodni kétségkívül nem könnyű. Következtetéseket levonni még nehezebb. Sokkal egyszerűbb kiállítani Németh Szilárdot vagy Hollik Istvánt, meg társaikat, ismételgessék csak - a maguk színvonalán - azokat az állításokat, amelyeket Orbán Viktor megszabott nekik. Észérvek nem kellenek, s az igazság sem számít, ha ellentétes a propagandával. Éljen a manipuláció! A jelek szerint még akkor is, ha az értelmiségiek mind nagyobb számban szakadnak le a hívek tömegeitől.
Nemsokára kiderül, elegen maradtak-e megvezetve. Vagy mégis többen gondolkodnak el, még ha a hatalom óv is ettől mindenkit.
