Hát ígéretekben, programokban nem nem szűkölködött a magyar mezőgazdaság az „elmúlt nyócévben”. Ám ezekből szinte semmi sem lett.
Hatalomra kerülése után nem sokkal Orbán meghirdette, majd hamarosan megnyerte a pálinka szabadságharcot. Ezzel megszabadította a költségvetést néhány milliárd forintnyi bevételtől, de legalább sok millió liter ellenőrizetlen és kétes minőségű lőréhez juthattak a magyarok. Majd a szuverenitásunkat eltipró Brüsszel vereséget mért pálinkás hadainkra, így mégis kell adót fizetni a házi párlatok után.
A földművelésügyi tárca vezetője 2010 után azt ígérte, hogy 10 év alatt 6 millióra növelik az akkor 3,6 milliós sertés állományt. Ebből mára 2,8 millió lett. A szavakban támogatott kis és családi gazdaságokból a ráfizetéses termelés miatt jószerivel eltűntek a disznók, és jelenleg már a 75-80 százalékuk az agrártársaságoknál található.
Megszülték 2012-ben az úgynevezett Darányi Ignác tervet is, amelynek stratégiai célkitűzései között szerepelt egyebek mellett az agrár- és élelmiszergazdaság életképességének növelése, a növénytermesztés és az állattartás egyensúlyának helyreállítása. Az állattenyésztés és növénytermesztés egészséges aránya nagyjából az 50-50 százalék lenne. Ez 8 évvel ezelőtt 30-70 százalék körül lehetett, és 2018-ra sem változott érdemben. Ami nem csoda, hiszen a kormányfő hadat üzent az agrártársaságoknak, amelyeknél a hazai állatállomány döntő többsége van. Orbán kijelentette, hogy a magyar agráriumban a társaságok aránya nem haladhatja meg a 20 százalékot, és a földforgalmi törvény és egyéb jogszabályok hatására egyre kevesebben vágnak bele a rendkívül nagy beruházás igényű állattenyésztésbe. Az „elmúlt nyócévben” sikerült elérni, ami korábban elképzelhetetlen volt: Magyarország jelentős hús importra szorul.
Egy másik pont az életképes gazdálkodást biztosító föld- és birtokpolitika megvalósításáról szólt. Ennek jegyében indult a Földet a gazdáknak program is. Mindebből annyi valósult meg, hogy sok településen a helyi gazdák egyetlen talpalatnyi földet sem nyertek a haszonbérleti pályázatokon a Fidesz- és kormányközeli személyekkel, oligarchákkal szemben.
Hasonló eredménnyel zárultak az állami földárverések is. Jól jártak viszont fideszes politikusok rokonai, ismerősei, műkörmösök, angoltanárok, fitness edzők, építési vállalkozók. Nekik gyakran vitatható módon adták ki az aranykalászos tanfolyamokat igazoló papírokat, hiszen csak gazdálkodók pályázhattak földbérletre, licitálhattak termőföldre. A jól megtervezett, jogszabályokkal megtámogatott programok legfőbb célja az uniós területalapú támogatások lenyúlása volt.
A programnak a vidékről történő elvándorlás megállítását, a vidéki élet vállalásával a demográfiai egyensúly helyreállítását célzó pontja is teljes kudarc. Egész kistérségek néptelenedtek el, a munkaképes fiatalok külföldre vagy a nagyvárosokba menekültek a kilátástalanság, a közmunka perspektívája elől.
Április 8-án kiderül, hogy Orbán és a Fidesz szelet vetett és vihar arat, vagy következmények nélkül elkaszálhatta a magyar agrárágazatot.
