Rendszeresen jelentő ügynök volt Szita Károly - ezt sokan tudják Kaposváron is, az ott élők pártállástól függően értékelik polgármesterük múltját.
- Áááá, negyed nyolckor vitték el az utolsót! – nevetett fel az újságos, amikor szombaton délelőtt Magyar Nemzetet próbáltunk vásárolni. Hasonlóképpen jártunk a többi hírlaposnál, a hipermarketben, a benzinkutakon is, ami azt mutatta, Kaposváron igencsak nagy érdeklődés mutatkozott a címlapján Szita Károly polgármester ügynökmúltját felmelegítő és kiegészítő napilap iránt. Olyannyira, hogy még azokban a presszókban-kávézókban is akadt az újságból, melyekben más napokon nem fáradnak a beszerzésével.
- Állítólag a Laciról is jelentett – állította a középkorú vállalkozó, megnevezve egy hajdani kaposvári sportolót, aki anno még a polgármesterrel együtt is pattogtatta a labdát. – Szilvát kellett volna megkérdezni erről – utalt a cikkben szereplő Szilvási Lászlóra -, de szegény már meghalt…
Némi meglepetésre akadtak a városban, akik csak most hallottak először az ügynökügyről, pedig 13 évvel ezelőtt nemcsak az országos lapok, hanem a megyei újság is behatóan foglalkozott a témával.
- Nem hiszem, ez csak kitaláció, a Simicska keveri a sz.rt – háborgott Vali néni, egy nyugdíjas asszony a hipermarket előtt. – Nézze meg, mennyi jót tett a polgármester Kaposvárért, kizárt dolog, hogy egy ilyen ember jelentette volna. Nem ismerek nála tisztességesebbet és lelkiismeretesebbet!
A lelkiismeretére hivatkozott Szita Károly is a Facebook-oldalán, más kérdés, hogy az első hozzászóló szerint lehet, hogy az tiszta, csak a múltja nem… A legnagyobb közösségi oldalon szombaton dél körül amúgy szimpátiatüntetést is szervezni kezdett valaki, akiről nem sokkal később kiderült, klasszikus Fidesz-troll kamu névvel és fotóval, s az eseményt, valamint a létrehozó profilt is törölték estére. Ahogyan Szita oldaláról is a hozzászólások cirka 95 százalékát - csak az ilyen jellegűek maradtak: „Városunkban sokan élünk olyanok, akik tudjuk, hogy lehetett valamiféleképpen előre jutni. Fiatal voltál, oly sok társaddal együtt. Nincs mit szégyenkezni, hiszen szeretett városodért a lehető legtöbbet tettél!”… -, nem úgy a gumiégető megépítését ellenző és megakadályozó, két éve alakult csoportét, mely szerdára szervezi a Szita Károly mondjon le! témájú demonstrációját.
- Takarodjon el végre, 2005-ben le kellett volna mondani a rohadt besúgónak! – háborgott egy harmincasforma Adrián az építési áruház előtt, s három társa, akikkel deszkákat cipeltek, hasonlóképpen vélekedett: - Jó nagy hülye volt, ha akkor beismeri, mára senkit sem érdekelne. De így már nemcsak azért hiteltelen, mert anno jelentett, hanem mert le is tagadta.
- Ugyan már, mindenki tudta, hogy besúgó, mégis megválasztották újra és újra – legyintett a nyugdíjas Ferenc a diszkontba betérvén. – Uram, Kaposvár olyan, mint Magyarország, csak kicsiben. Vagy még olyanabb… Itt nincs következménye semminek. Csak le kell tagadni, perrel kell fenyegetőzni, vagy éppen hallgatni róla sokáig, aztán elfelejtik az emberek. Szita felavat majd még két szökőkutat, egy körforgalmat és három virágágyást, s a fanatikusoknak ő lesz a szent városépítő. Még azt is elhinnék neki, ha azt mondaná, saját zsebből fedezett minden beruházást, nemhogy, hogy letagadja az ügynökmúltját…
