- Ön is Soros György embere?
- Milyen értelemben?
- A 90-es években a Soros Alapítványnak dolgozott. Ez gyanús.
- Ebből a szempontból igen, életem első munkahelye volt 21 éves koromban. Ha azt is megkérdezi, van-e „Soros-terv”, aminek én az „embere” vagyok, ki kell, hogy ábrándítsam: nincs Soros-terv. De ha lenne is valami ilyesmi, az egy szóban összefoglalható: úgy hívják, hogy Európa. Ebben az értelmezésben is igennel felelhetnék a kérdésére, ugyanis elkötelezett Európa-párti vagyok.
- Lelepleztem a kormánymédia helyett. Mivel foglalkozott akkoriban?
- Programvezetőként környezeti neveléssel, kisgyermekkori fejlesztéssel, ifjúsági programokkal foglalkoztam. Volt részem azoknak a Soros-ösztöndíjasokat bemutató évkönyveknek az összeállításában is, amelyekben a Fidesz vezető politikusai is szép számmal szerepelnek.
- Nem tart attól, hogy a Fidesz propagandistái majd az alapítványos múltjával támadják?
- Eszem ágában sincs rejtegetni vagy letagadni a múltamat. Továbbá eszem ágában sincs elveket cserélni, a Fidesz embereivel ellentétben.
- Oktatási miniszterként mi lenne az első intézkedése?
- Az első és legfontosabb, hogy a következő üzenetet küldjem a pedagógusoknak, diákoknak, szülőknek, és minden érintettnek: nyugalom és béke van. Nem fogjuk elkezdeni jobbra-balra rángatni az irányítást. A második, hogy lelkiismereti és gondolati szabadság jöjjön létre. Eddig is rendszeresen találkoztam, beszélgettem pedagógusokkal, általában két visszajelzés érkezik a jelenlegi rendszerből: a félelem és a beletörődés. Én nem szeretnék olyan iskolákat Magyarországon, ahol ilyen a közérzet, vagy ami még rosszabb, hogy ez a gyerekekre is átragadjon. Természetesen vannak olyan dolgok, amiket nagyon gyorsan el kell és el lehet intézni. Például a tandíjtartozások eltörlését azonnal el lehet indítani. Ez elsősorban a diákhiteles fiatalokat érintené. A tankötelezettséget is szinte azonnal vissza lehet állítani a jelenlegi 16-ról 18 évre, de annak legközelebb csak 2018 szeptemberében lesz érezhető hatása.
- Valamennyi ellenzéki párt programjában szerepel a Klebelsberg Központ (KK), régebbi nevén a Klik felszámolása. Ez is az első intézkedések között lenne?
- A KK-et nem lehet egy nap alatt eltüntetni. De egy hét alatt se. A KK helyére létrehozandó rendszer tervei már megvannak, de annak bevezetését egy hosszú, fáradságos, egyeztetésekkel teli időszaknak kell megelőznie. Nem szeretnénk rögtön felforgatni a dolgokat, még akkor sem, ha tudjuk, hogy már most is a feje tetején áll az egész rendszer. A legfontosabb, hogy előbb nyugalom és együttműködés legyen.
- Hogyan képzeljük el az ön által említett új rendszer alapjait?
- Az én verzióm valahol félúton helyezkedik el a 2010 előtti és a mostani között.
- Eszerint van olyan része a mostani rendszernek, amit megtartanának?
- Nem sok, de van. Ilyen a három éves kortól kötelező óvodába járás, bár ezzel is van probléma, hiszen ma sok helyen nincs elég intézmény. Több térségben a szülők, ha akarnák sem tudnák óvodába vinni a gyermekeiket, mert nemhogy az ő lakóhelyükön, még a közeli településeken sincs óvoda. Úgy gondolom, hogy egy ország, ahol ilyen ütemben lehet teljesen üres stadionokat építeni, ugyanúgy tudna megfelelő számú óvodát is biztosítani. Fontos, hogy ha a szülők így sem tudják beíratni a gyermeküket, büntetés, vagyis a családi pótlék esetleges megvonása helyett előbb vizsgáljuk meg, hogy miért nem adják be az óvodába.
- Egyes vélemények szerint központosított rendszerben sikeresebben lehet felszámolni az iskolai szegregációt. Ön hogyan látja?
- Ebből a szempontból a polgármesterek korábban, helyi szinten két dologban voltak érdekeltek: az egyik, hogy a településen milyen az iskola, a másik, hogy ha eljön az ideje, újból megválasszák őket. Így nehéz volt szembemenni a szegregációval. Azokon a településeken, ahol a többi gyerektől elkülönítve oktatják a hátrányos helyzetű, általában roma diákokat, jellemzően nem túl népszerű lépés változtatni ezen. A Fidesz a központosítással ezt kikapcsolta. A polgármesternek nem kell meggyőznie senkit, feltehetné a kezét, mutogathatna az államra, a Klebelsberg Központra. De az állam sem kezdte el a szegregáció felszámolását, a helyi konfliktusok megoldását, sőt növelte a szegregáció mértékét, és ez a Fidesz történelmi bűne. Szavakban ugyan a szegregáció ellen vannak, de a konkrét intézkedések mást mutatnak. Egyre több iskolát adnak át az egyházaknak, amelyekről tudni lehet, hogy a szegregációt erősítik.
- Az Oktatási Minimum program, amit a Jobbikon kívül valamennyi ellenzéki párt aláírt, külön fejezetet szentel az esélyegyenlőségnek. A Jobbik úgy látja, nem minden esetben megoldás az „erőltetett integrált oktatás”, van, hogy előnyösebb egy párhuzamos rendszer fenntartása.
- Amit a Jobbik gondol, az lényegében ugyanaz, csak más szavakkal, mint amit a Fidesz mond a „szeretetteljes felzárkóztatásról”. A néppártosodó Jobbik azt az üzenetet próbálja küldeni, hogy ők pontosan tudják, milyen a jó iskola, ám az nem jár mindenkinek, egyes csoportokat ki akarnak belőle hagyni. És itt szeretném kiemelni: amikor integrációról és szegregációról beszélünk, ne gondoljuk azt, hogy az csak a romákról szól. A legkiszolgáltatottabb, legszegényebb 1,2 millió magyar embernek nagyjából a fele roma, de az iskolai szegregáció a legszegényebbek másik felét is ugyanúgy érinti. Lehet, hogy közülük is sokan cigánytelepeken élnek, lehet, hogy a társadalom nagy része őket is cigánynak akarja látni, annak ellenére, hogy identitásukban, nyelvükben, kultúrájukban sem azok. De a szegregációt akkor sem lehet „roma problémaként” meghatározni. Annak nemcsak az alul lévők a vesztesei, hanem az egész rendszer. Mi egy igazságos oktatási rendszert szeretnénk építeni, amelyben minden gyermek egyenlő esélyekkel indulhat el.
- Ebben mekkora szerepet szánnak a települési önkormányzatoknak?
- Elképzelhetetlen, hogy az önkormányzatoknak ne legyen beleszólásuk az adott településen található iskolák életébe. Egyszerűen nonszensz, hogy az önkormányzatoktól tulajdonképpen még az iskolaépületeket is elvették. Ebben az esetben is egy középutat kell találni: az önkormányzat működtethesse az iskolát, de az állam biztosítsa az ehhez szükséges forrásokat.
- De ha az állam pénzt ad, azt is szeretné, hogy ő mondhassa meg, milyen irányban menjenek a dolgok.
- A Fidesz fejében igen. Az én demokrácia-felfogásom szerint nem. Ez nem úgy működik, hogy az rendeli a nótát, aki fizeti a zenészt. A feudalizmusban így működött, demokráciában már nem. Ez persze nem azt jelenti, hogy az államnak ellenőriznie sem kell a pénz elköltését.
- A pedagógusoknak ki lenne a munkáltatója? Az önkormányzatok?
- Az államnak kell állnia a fizetésüket, akár az önkormányzatokon keresztül. De az nem fordulhat elő, hogy az egyik önkormányzatnak van pénze arra, hogy adott hónapban fizesse a tanárokat, a másiknak meg nincs. Az is nonszensz, hogy minden tanár ugyanazt a pénzt kapja, teljesítménytől függetlenül. Ebből a szempontból nagy különbségek vannak az egyes pedagógusok között, ezért mindenképp biztosítani kell a teljesítmény alapú bérezést is, amit pluszba kaphatnának az alapbérük mellé. Hogy ezt pontosan kitől kapják, az tényleg csak technikai kérdés, erről majd csak azután kell döntetni, hogy a KK-t sikerült felszámolni és kialakítottuk, hogy mi lesz helyette.
- A szakképzés területén mik az elképzelések? Jó-e, hogy a szakképző intézmények irányítása nem az oktatási, hanem a gazdasági tárca feladata?
- Szerintem abnormális. Nem is tudom, ez hogyan alakulhatott így. Nemcsak arról van szó, hogy a diáknak, aki a szakképzésbe megy tovább, már 14-15 évesen kell a jövőjéről döntenie, hanem egy teljesen más rendszerbe kerül be, ami egyáltalán nem átjárható. Vannak persze olyan kivételek, akiknek sikerül, de őket hiába lobogtatják pozitív példaként, kivételekre alapozva nem lehet rendszert alkotni. A szakképzésből csak a legritkább esetben tud valaki átmenni gimnáziumba érettségit tenni, hogy aztán egyetemen, főiskolán tanuljon tovább. Amikor a közismereti tárgyakat lényegében teljesen kiirtották a szakoktatásból, azzal teljesen lezárták az utat. Azt a megosztottságot, ami az oktatás és a szakoktatás között van, rendezni kell, mégpedig hamarost.
- Mit terveznek az egyetemekkel? A kancellári, konzisztóriumi rendszerrel?
- Azt sokkal hamarabb rendbe lehet tenni. A felsőoktatásban nincs a KK-hoz hasonló mega-multi-hibrid központi rendszer. A kancellári rendszert szerintem át kell alakítani, vissza kell adni az egyetemek önállóságát.
- Akkor a kancellárok maradhatnak?
- Igen, de a feladatukat pontosan meg kell határozni. Az semmiképp sem lehet elvárás, hogy a kormányzat utasításait betartassák az egyetemekkel, nem lehetnek a mindenkori hatalom meghosszabbított karjai, mint most. A kancellár nem gyakorolhat hatalmat a rektor felett, az ő valódi feladata sokkal inkább technikai a felsőoktatási intézmények gazdasági működésében.
- Összegzésképp: egy jó oktatási minisztériumon és egy jó miniszteren kívül mi kell még, hogy jól működjön az oktatási rendszer?
- Kell egy nagyon erős, hosszú távú, politikai kurzusokon átívelő, egyirányú politikai szándék.
- Lehetséges ilyet létrehozni?
- Úgy gondolom, hogy igen. Az Oktatási Minimum program jó kezdet, abban az elvek világosak, egyértelműek. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben bármelyik demokratikus párt is kerüljön vezető pozícióba, bármelyik is adja az új oktatási minisztert, az abban foglaltaktól nem fog eltérni.
