Ha egy baloldali összefogásnak lenne esélye leváltani a kormányt, akkor a választók 58 százaléka csípőből rá szavazna – így találta a Vasárnapi Hírek megbízásából mérő Publicus Intézet. Ez azt jelenti, hogy 4,76 millió ember felsorakozna rezsimet cserélni, míg a hatalom jelenleg mintegy 2,2 millió támogatóra számíthat. (Ez az összes, 8,2 millió polgár körülbelül 26 százaléka.) Azaz 65 százalékos részvétel fölött valóban el lehet búcsúztatni a hatalmat. Hogy a demokratikus ellenzék pártjai támogatóinak több mint 90 százaléka voksolna egy valódi kormányváltó erőre, nos, ez nem meglepetés. Azt azonban érdemes kiemelni, hogy ez az LMP híveire is igaz – márpedig ebben a pártban sokáig birkózott két álláspont: az egyik, hogy mind a 106 egyéni választókerületben állva kell maradnia a „Lehet Más a Politika” emberének, a másik pedig, hogy igenis koordinálni kell. Mára az utóbbi kerekedett felül. (A Jobbik híveinek persze jóval kisebb az átszavazási hajlandóságuk, mindössze 46 százalék állna be biztosan egy balos kormányváltó erő mögé. Igaz, ebben a körben 25 százalékos a válaszolni nem akarok, nem tudók aránya, úgyhogy lehetnek még tartalékok.)
Nem kérdés, milyen együttműködést tartanak kívánatosnak a baloldaltól hivatalosan távolságot tartó LMP szavazói: ha egy balos együttműködésnek lenne esélye a kormányváltásra, akkor a zöldpárt híveinek 60 százaléka gondolkodás nélkül átszavazna erre a szövetségre. Ha a Jobbiknak lenne esélye rezsimet cserélni, akkor viszont az LMP-szavazóknak mindössze 26 százalékára számíthatna.
Az igazi bázist azonban a bizonytalanok jelentik. A képlet egyszerű. A jelek szerint a Fidesz elérte növekedési maximumát. (Megjegyzendő, ezt Hódmezővásárhely is világosan megmutatta, hiszen Lázár János városa 62 százalékos részvétel mellett emelt pajzsra ellenzéki polgármestert, következésképpen még egy „csontfideszesnek” tartott városban sem sikerült a 30 százalékot elérni a teljes népesség körében.) Azaz a „bizonytalanok mezején” az ellenzéki pártok kaszálhatnak. Így érdemes megnézni, kik is tartoznak ebbe a körbe, és miképp viszonyulnak a választásokhoz. Érdemes egy megkülönböztetést tenni: ugyan a bizonytalanok száma 2,87 milliói, de ebből a tömegből legfeljebb 900 ember mozgósítható, így ez a cikk az utóbbi tömeggel, az aktív bizonytalanokkal számol. Akiknek jelen állás szerint a fele szavazna szívesen egy izmos balos „váltószövetségre”.
Az aktív bizonytalanokat két csoportba lehet sorolni. Az első – ez 44 százalék, azaz majdnem 400 ezer ember – azt tervezi, hogy elmegy szavazni, de még nem tudja, kire voksol, azaz a kampány dönt. Ennek a körnek a zöme az ellenzékhez húz: csak 14 százaléka szeretné, ha a Fidesz-kormány újrázna, mégis csak „46 százalékuk” szeretne új kormányt. 40 százalékuk nem akarja vagy nem tudja megmondani, hogy hatalomban tartaná-e a jelenlegi rezsimet vagy menesztené. Az aktív bizonytalanok másik csoportja – 39 százalék, körülbelül 350 ezer ember – elverekszi magát a szavazóurnákhoz, de titkolja, kit választ. Azt azonban lehet tudni, hogy ez utóbbi körnek 25 százaléka szeretné, ha folytatná az Orbán-kormány, viszont 56 százaléka új rezsimet akar, és csak 20 százalék nem tudja vagy nem mondja, hogy képzeli a következő ciklust.
Hogy végül mi mozgatja meg a bizonytalanokat, arról csak találgatni lehet. De az biztos, hogy aki nem tudja, hogy kire voksol, vagy egyáltalán nem akar szavazni, az iskolai végzettségtől függően mással indokol. Akik mindössze általános iskolát végeztek, azoknak 27 százaléka érzi úgy, hogy egyáltalán nem érdekli a politika, illetve szintén 24 százaléka gondolja úgy, hogy csalódott a politikusokban. Nem véletlen, hogy a kevéssé képzettek 17 százaléka nem tudja, hogy kinek higgyen, és azt vallja, hogy egyik politikus rosszabb, mint a másik. E csoportnak mindössze 12 százaléka mondta azt, hogy majd a választási kampány alatt eldönti, kire is szavaz. A legnagyobb tartalékot a diplomás bizonytalanok jelentik – 51 százalékuk vallja, hogy a választásig (a különböző érveket és ígéreteket összevetve) kitalálja, kire is adja voksát. E körnek csak 25 százaléka menekül passzivitásba, mivel csalódott a politikusokban, illetve nem érdekli a politika.
