Járni jár, csak nem nagyon jut – ezzel válaszolt lapunknak Kincses Gyula kutató, egészségpolitikus, egykori államtitkár arra a kérdésre, hogy jár-e az egészségügyben olyan minimumszolgáltatás, amit mindenképpen biztosítani kell a betegeknek. Sátoraljaújhelyen nemrég több napra be kellett zárni a csecsemő- és gyermekosztályt, mert az osztályvezető főorvos, Abdul Gafor Faris családi ügyek miatt határozatlan időre nem tudta vállalni a munkát, így nem volt, aki ellássa a betegeket. A beteg gyereket ezért a több mint 85 kilométerre, Miskolcon lévő megyei kórházba kellett átszállítani, ami autóval is bő egyórás utat jelent. Igaz, a sürgősségi eseteket Sárospatakon és Sátoraljaújhelyen ügyeleti időben a városi összevont háziorvosi ügyeleteken fogadták, a környező településekről azonban még sürgősségi esetekben is Miskolcra kellett menni.
Kincses Gyula azt mondta, a szabályok ugyan előírják, hogy mindenkit lehetőleg a lakóhelye közelében vagy a legközelebbi helyen kell ellátni, de ha ez a legközelebbi hely mondjuk „az Északi-sarkon van, akkor az ellátás ott jár”. Azaz gumiszabályról van szó, nincs olyan előírás, hogy mondjuk egy órán belül vagy 50 kilométernél közelebb kell a beteget ellátni. Egyedül a mentők estében próbáltak korábban 15 percen belüli kiérést meghatározni, de az is csak irányelv volt, nem garanciális szabály.
„Az egészségügyi kormányzat a lehetősége és a lakosság toleranciája függvényében dönti el azt, hogy milyen ellátást hol és milyen időtartamon belül tesz hozzáférhetővé. Az alapellátási kötelezettség az önkormányzatot terheli, de tudjuk: több száz falunak nincs háziorvosa, mert az önkormányzat nem tud kirendelni orvost, magyarul nincs eszközrendszere a kötelezettség teljesítéséhez. Az egyik oldalról tehát komoly korlátok vannak, a másik oldalon pedig ott a lakosság és a média szerepe is, hiszen a sátoraljaújhelyi ügy azért oldódott meg napokon belül, mert nagy volt az eset visszhangja” – mondta Kincses Gyula, és hozzátette: leginkább az intézménybezárás érinti meg az embereket, ha bármelyik kormány be akar zárni vagy át akar minősíteni egy egészségügyi intézményt, akkor a helyiek erőteljesen tiltakoznak. „Közben pedig jól tudjuk, hány órát kell a sürgősségin állva várni, vagy mennyit időt kell várakozni akár csak egy ultrahang-vizsgálatra is. Ezekben az esetekben egészen máshol van a tűréshatár.”
„300 forint miatt egy kormány megbukott, miközben 300 milliárd miatt nem történik semmi” – utalt Kincses Gyula arra, hogy a vizitdíjas és kórházi napidíjas népszavazás hozzájárult a szocialista kormány bukásához, miközben most már az emberek több százmilliárdot költenek el a magán-egészségügyi szolgáltatóknál arra, hogy időben kezeléshez jussanak.
Azt nem tudni pontosan, hány olyan kórház van Magyarországon, ahol a különböző osztályok a megszűnés határán vannak. Kincses Gyula szerint a kis szakmák kis osztályai – például a fül-orr-gége osztály vagy szemészet – vannak sok helyen veszélyben, mivel ott eleve kevés az orvos.
„Nem szabad megengedni egyetlen félreeső kórházban sem, hogy bedőljön az ellátás, mindig kell B-tervnek lennie, amit kommunikálni kell a lakosság felé. Lehet árvíz, ami elvág egy települést a dialízisközponttól, amire volt már példa, és megoldották, de akár egy ügyeletes orvos is eltörheti a lábát. Ilyen esetben is lenni kell bevethető készenléteseknek.” Erről már Dózsa Csaba egészségközgazdász, a Miskolci Egyetem oktatója beszélt, aki tíz éve szakértőként vett részt Borsod-Abaúj-Zemplén ellátásszervezésének a kialakításában, Sátoraljaújhelyen egy későbbi több milliárdos fejlesztés alapjait tették le.
Az egészségközgazdász kiemelte: számára nem politikai, hanem egészségpolitikai, esélyegyenlőségi kérdésről van szó, melyben felelősök helyett megoldást kell keresni. Minden orvosért folyamatosan kell küzdeni, aki hajlandó munkát vállalni az olyan félreeső helyeken, mint Sátoraljaújhely, vagy akár Ózd, Balassagyarmat. És még akkor is, ha nem méretgazdaságosak, fenn kell tartani a gyerekellátást a lakossági ellátás biztonsága érdekében. De a sebészeti, nőgyógyászati, urológiai, aneszteziológiai szakmákban is biztonságos, alapszintű ellátásnak kell lennie, emelte ki.
„Még magasabb bér, ösztöndíjprogram kell az orvosok motiválására, orvoscsaládok letelepedésének a támogatására. Egyénileg karrierpályákkal, fejvadász-módszerekkel kell keresni a fiatalabb szakemberek között a vállalkozó szelleműeket. Oda kell tenni pénzt, paripát, fegyvert, mert meg kell oldani az ellátást” – mondta az egészségközgazdász. Kiemelte: szükség van rá, hogy a lakosság biztonságban érezze magát az által, hogy 70-80 kilométeres körzetben el tud érni szinte bárhonnan fekvőbeteg gyerekellátást, de ambulánsat mindenképpen. Ebből nem lehet engedni.
A kórházak fenntarthatósági, méretgazdaságossági szempontú profilváltásáról elmondta: Borsodban tovább nem lehet hátrálni. Ameddig Magyarországon ellátást lehet nyújtani közpénzből az egészségügyben, a jelenlegi ellátást fenn kell tartani. Ennyire azonban nem lehet kiélezni vagy lecsupaszítani egy osztálynak az orvosi gárdáját. Rá kell tartani, hogy legyenek behívható készenlétesek. A lakosság felé pedig kommunikálni kell, hogy biztonságban érezze magát.
Mint megtudtuk, Sátoraljaújhely több mint tíz éve arab és iráni orvosokkal tudja betölteni a kulcsfontosságú pozíciókat, és hasonló a helyzet Ózdon és Salgótarjánban is. Felmérések szerint jelenleg több ezer orvos hiányzik Magyarországról. Míg 2015-ben az orvosok országos nyilvántartásában 63 460-an szerepeltek, valójában csak 35 854-en dolgoztak a hazai egészségügyi ellátásban. A végzős orvostanhallgatóknak pedig csaknem a 40 százaléka elmenne az országból.
