Az etetési időszak a Magyarországon az első fagyok beköszöntétől (általában november elejétől) ezek tartós megszűnéséig (akár április közepéig) tart. Az énekesmadarak téli etetését ha egyszer elkezdtük, semmiképp ne hagyjuk abba - olvasható a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján. A madarak ugyanis gyorsan megszokják, és számítanak az etetőhelyek táplálékkínálatára, évről évre akár messziről is visszatérnek a stabil etetők közelébe telelni, ezért ha váratlanul abbahagyjuk az eleség pótlását, és ezt történetesen éppen a tél leghidegebb időszakában tesszük, a kis jószágok élete is veszélybe kerülhet. Az etetőre járó kistestű madarak számára -10 Celsius alatti hőmérsékleten a túlélés gyakran erről a lehetőségről szól, tartalékaik csak arra elegendőek, hogy át tudják vészelni a fagyos éjszakát.
Közép fakopáncsFotó: MTI/Komka Péter
A március közepétől április közepéig tartó időszak − különösen elhúzódó tél és hűvös tavasz esetén − kritikus periódus a korán fészkelni kezdő madarak számára. Bármilyen meglepőnek tűnik is, a kora tavasz elsősorban nem a rovarevők, hanem a magevők számára jelent kihívást. Ennek oka, hogy ekkorra szinte teljesen kiürülnek az előző ősszel képződött természetes magraktárak (hullottmag-bázisok, érett virágzatok, vadföldek), miközben a növényi élet sem indul még be. Ezért a magevők (tengelic, zöldike, erdei pinty, meggyvágó) etetését március végéig, április elejéig-közepéig is folytassuk úgy, hogy az eleségben a napraforgómag mellett egyre nagyobb arányban szerepeljenek az aprómagvak (pl. állatkereskedésben is beszerezhető köles, pintyeknek és papagájoknak árult keverék) és továbbra is adjunk almát a madaraknak. Április első felére (enyhe tavaszokon akár néhány héttel korábban) a megújuló rovarélet mellett már a növényzet: a fák és bokrok friss rügyei, levelei és hajtásai, a friss fűtakaró és a gyepszint virágzó lágyszárúi is kellő természetes táplálékbázis kínálnak a madaraknak. Ilyenkor kell − hacsak nincs rendkívüli időjárási helyzet − abbahagynunk az etetést.
