A kormányzat szerint a magyar gazdaság szárnyal, ám tudjuk, hogy még jobban szárnyalnak azok a magyar üzletemberek, akik az elmúlt években milliárdosok lettek, hála politikai kapcsolataiknak, az állami megbízatásoknak, elsíbolt pénzeknek. Hírnevük azonban csak Hegyeshalomig ér, mert a nagy pénzcsinálásban megfeledkeztek arról, hogy alkotni is lehet, márkát építeni.
Példaként írom le a januárban elhunyt svéd Ingvar Kamprad nevét, ami bizonyára keveset mond még azoknak is, akik a hét végén IKEA-bútort vettek vagy húsgombócot ebédeltek az áruház éttermében. Pedig ez a svéd üzletember volt a mai üzleti birodalom alapítója.
A kis Ingvar már gyerekkorában vérbeli kereskedő volt, gyufát és harisnyát adott el némi felárral a szomszédoknak, hogy kiegészítse szigorúan megszabott zsebpénzét. Biciklijével körbejárva a környéket, többek között képeslapokat, vörös áfonyát és virágmagokat kínált eladásra. Tizenhét éves korában úgy látta, eljött az idő, hogy saját vállalkozásba kezdjen, és létrehozta az IKEA Kereskedelmi Vállalatot. A rövidítés az alapító monogramjából, valamint a gyermekkori farm és a közeli Agunnaryd helység kezdőbetűiből tevődik össze. A göteborgi kereskedelmi iskolában töltött éveket végigunatkozta, mert már akkor az érdekelte, hogy hogyan lehetne az árut a legegyszerűbben és olcsón eljuttatni a vevőhöz. Így jutott el az otthon összeszerelhető bútorok gondolatához, ami első hallásra rémisztő volt, és a kezdeti kísérletek nem is hoztak eredményt, ám a technika fejlődésével ma már sikernek számít. 1951-ben létrehozott egy állandó bemutatót, hogy a vevők személyesen megnézhessék a bútorokat.
Ő maga amúgy diszlexiás volt - ezért adott neveket a bútoroknak, mert a cikkszámok gondot okoztak neki. Nagy gondot fordított gyermekei nevelésére, akik később átvették és továbbfejlesztették a vállalkozást.
Manapság az IKEA-csoport több mint 120 ezer embert foglalkoztat, a világ huszonnégy országában működnek, betörtek az ázsiai piacra, katalógusuk pedig 200 millió példányban jelenik meg. A Forbes Magazin 2009-es rangsorában Ingvar Kamprad a világ ötödik leggazdagabb embere volt. A szerénységéről és takarékosságáról híres üzletember gyakori látogatója volt az IKEA éttermeknek, és természetesen kifizette a számláit. Egy régi Volvót vezetett, turistaosztályon utazott. Mellesleg volt egy villája Svájcban és egy szőlője Franciaországban.
Csak a rend kedvéért írom le, hogy a negyvenes és ötvenes években barátságot ápolt Per Engdahllal, aki annak idején részt vett a svéd fasiszta harci szervezet helyi részlegének megalapításában. Kamprad később bocsánatkérő levelet írt valamennyi munkatársának Életem legnagyobb kudarca címmel.
Magyarországnak is voltak neves termékei: Ganz, Globus, Orion, Ikarus, hogy csak néhányat említsek. Mostanában sikernek tartjuk, ha egy indiai gumigyár üzemet nyit nálunk, és gazdagjaink megelégszenek egy kisvasút építésével. Pedig egy országot nem a politikusok nagyotmondása emelhet fel, hanem világhírű termékei. Jusson ez eszünkbe, amikor legközelebb húsgombócot eszünk.
