A diktatúra azokat szereti, akiket jelszavakkal, hamis mítoszokkal, propagandával lehet irányítani. Ez Popper Péter gondolata, pedig ő még csak meg sem tapasztalhatta a Fidesz igazi arcát. Ha megélte volna a mai állapotokat, kiegészítette volna a maga pszichológiai tapasztalatait azzal is, hogy mit tesz a modern diktatúra – jó, nevezzük egyelőre autoriter társadalomnak - azokkal, akikre nem hat a propaganda, a hamis mítosz. Akik ellent akarnak állni, akik bűnt kiáltanak ott, ahol bűnt látnak, szólnak akkor, amikor szólni kell. Mit tesz az a hatalom, amely demokráciának hazudja magát, de nem tűri a nyílt beszédet, mit tesz az a hatalom, amely nem tűri a kritikát, és folyamatosan eltakarja a hamisságokat, éppen hamis mítoszokkal.
Az a hatalom megfélemlít. Megfélemlít, hogy tanuljon belőle mindenki, hogy elfogadja azt a rendet, amelyet neki diktálnak, s ha kell, a három majom módjára viselkedik - nem hall, nem lát és nem beszél. Ha mégis megteszi, akkor úgy jár, mint két napja a kalocsai független képviselőnő. Angeli Gabriella, aki a nyilvánosság elé állt Elios-ügyben, és rávilágított a sötét valóságra. Megmutatta, amit mások nem mertek: itt a tetten érhető csalás, itt a csalárd eljárás, itt a kormányzati manipuláció. Az asszony talán nem tudta, mi fog vele történni, ha így tesz, talán nem gondolta, hogy cserében elveszíti állását, pozícióját, hogy a bosszú nagyon is nyíltan éri utol. Mert nem kalkulált azzal, hogy az ő látványos kirúgása azonnali üzenet mindenkinek. Azoknak, akik még bátraknak hiszik magukat - bátornak azért, mert dacolni mernek a hatalommal.
A hatalom persze itt is, mint minden ilyen esetben, ahogy Popper írta, jelszavakkal pótolja az őszinteséget, propagandával fedi el a hazugságot, és hamis mítoszokkal rejti el a valódi szándékait. Mert nyilván itt sem vállalja fel tettét, nem meri vállalni a megtorlás felelősségét, csak csendesen üzen. Hogy értsen a történtekből, akinek értenie kell. Hogy tudja mindenki: jobb félni.
Igen, ez van 2018 tavaszán, huszonnyolc évvel a rendszerváltás után. Újra itt van közöttünk a félelem, újra tartani kell a hatalomtól, újra be kell fogni mindazoknak a száját, akik többet tudnak és látnak abból, ami már nem is annyira rejtve történik. 2018 tavaszán azt kell hallanunk, például Konrád Györgytől, hogy ő még nem élt demokráciában. Mert az nem demokrácia, ha ő ezt kimondhatja, az nem demokrácia, ha mi ezt itt és most leírhatjuk. Őt, bennünket nem fognak kirúgni, talán elhallgattatni sem. Csak elzárni a nagy, széles nyilvánosságtól. Annak az Angeli Gabriella-féle eseteket szánják. Mert pontosan tudják, hogy a többség tanulni fog belőle. A többség megtanul hallgatni. A többség elfelejt szólni. A többség tudomásul veszi – ahogy Vásárhelyi Mária mondta -, hogy ott marad, ahova született. Nincs előrelépés, nincs az az egy lépés előre sem, amiről a miniszterelnök szónokol. Örül, ha meghúzhatja magát. És átengedi magán a hamis jelszavakat.
