Külföldi gazdasági és politikai érdekcsoportok Soros György vezetésével gyenge és zsarolható kormányt szeretnének Magyarországon, a kormány viszont nem zsarolható, függetlenek vagyunk – mondta föl az elmúlt két évben megszokott mantrái egyikét Orbán Viktor február közepén a Fidesz visegrádi kihelyezett frakcióülésén.
Súlyos csúsztatás a függetlenség meg a nem zsarolható kormány is. Az is nagy baj, ha ezt Orbán Viktor elhiszi, de az még nagyobb gond, ha tudatosan hazudik. Hiszen soha egyetlen állam vagy kormány sem volt a szó teljes értelmében független, és ez így van ma is. Különösen igaz az olyan nyitott gazdaságú kis államokra, mint Magyarország, de a nagyok sem úgy táncolnak, ahogy kedvük tartja. A hatalmas USA állampapírjainak tekintélyes része kínai kézben van, az ország bármikor megrengethetné az amerikai gazdaságot. Kína persze nem tesz ilyet, mert erősen függ az Amerikába irányuló exporttól, és ugyanez igaz az Európai Unió esetében is. A nagyoknak legföljebb tágasabb a mozgásterük.
Magyarország az uniós forrásoktól függ erősen, és néhány nagy multi cégtől is, amelyek ellen ugyan harcot hirdetett Orbán, de valójában magyar adófizetői tízmilliárdokkal támogatta őket, és igyekszik teljesíteni minden kívánságukat. A magyar függetlenségi és szabadságharc „tábornoka” arról pedig végképp nem beszél, hogy mennyire kiszolgáltatottá és zsarolhatóvá tette önmagát, a kormányát és az országot Paks2-vel. A nála másfél évtizeddel hosszabb élettapasztalattal és jelentős KGB-s múlttal rendelkező Vlagyimir Putyin úgy átverte a ravaszságára oly büszke magyar kormányfőt, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. A papíron 3 ezer milliárd forintra tervezett, de minden nemzetközi tapasztalat szerint ennél jóval drágábban elkészülő erőmű építésében 40 százalékos magyar részvételt ígért. Mára világossá vált, hogy ez közelebb lesz majd a 4 százalékhoz. A legzsírosabb falatok ebben az esetben nem Mészáros Lőrincnek, az Orbán strómanjának tartott felcsúti gázszerelőnek jutnak majd, és még csak nem is a „kötélbarát” Garancsi Istvánnak, hanem amerikai, francia és német óriáscégeknek. A maradékon pedig egyebek mellett a szinte egyedül szóba jöhető vállalatot, a Ganz gépgyárat felvásárló Roszatom rágódhat majd.
Nagyjából hasonló a séma a Belgrád-Budapest vasútvonal korszerűsítésénél is. A tender elbírálásában ott vannak a kínai szakemberek is, és Kína nem a jótékonykodásáról híres. A pekingi hitelből a legnagyobb összegek kínai cégekhez vándorolnak majd. Mellesleg Orbán azt is tudja, mennyire függ a rezsimje az uniótól: míg itthon teli szájjal „Brüsszelezik”, Brüsszelben mindent megszavaz, amit elvárnak tőle. Még lengyel barátai ellenében is, mint tette Donald Tusk esetében.
Hogy mégis mitől független akkor Orbán Viktor és a kormánya? Alighanem a demokratikus jogállamtól, a hatalmi ágak szétválasztásától, a korrupció elleni küzdelemtől, az átlátható és az ország érdekeit szolgáló kormányzástól.
Április 8-án arról is dönthetünk, hogy végre függetlenek lehessünk az Orbán-klántól, és ne zsarolhassanak többé senkit.
