Feszült a helyzet a társulaton belül a szegedi színházigazgató-választás kapcsán: a közgyűlés ma dönt a kinevezésről. A direktori posztra eredetileg Gyüdi Sándor eddigi főigazgató és Barnák László színész pályázott. Ám mivel a szakmai bizottság és társulat is Barnákot támogatta többségben, hétfőn Gyüdi visszavonta a pályázatát. Azóta a kulturális bizottság egyhangúlag szintén Barnák mellé állt. Az esetet a személyeskedéstől sem mentes üzenetváltások előzték meg. A társulat az ügyben látványosan kettészakadt.
A favorittá és egyedüli pályázóvá előlépett Barnák László kérdésünkre elmondta: nem szeretne feszültséget szítani, békés úton képzeli el a jövőt. Arról, hogy miért pályázott belülről, hiszen tíz éve a szegedi társulat tagja, azt mondja: szerinte van min változtatni, személyes ambíciói is vannak, szívesen kipróbálná magát vezetői szerepben. A pályázatában egyenesen úgy fogalmazott, szeretné visszahelyezni a színházi térképre Szegedet. Hangsúlyozta: semmiféle politikai szándék nem motiválja, csupán szakmai elképzelések. Művészeti vezetőként Horgas Ádám rendezővel dolgozna, de több neves rendezővel is megállapodott, többek közt Alföldi Róberttel, Jordán Tamással, Göttinger Pállal, Bodó Viktorral és Székely Krisztával. Arra a kérdésre, hogy nem furcsa-e, hogy az eredetileg szintén pályázó eddigi főigazgató is benne van a pályázatában, Barnák azt mondta, jó viszonyban van Gyüdivel, szerinte nincs ebben semmi furcsa.
Keszég László, aki második évada irányítja a színház művészeti munkáját prózai tagozat vezetőjeként, bizarrnak nevezte a kialakult helyzetet. - Villámcsapásként ért a hír, hogy Gyüdi Sándor főigazgató, akinek a pályázatában főrendezőként szerepelek, a másik pályázó anyagában is szerepel mint az operatagozat leendő vezetője. Megdöbbentem: ő erről előtte nekem nem szólt. Másfél éve korábbi tanárom, Spiró György invitálására mentem Szegedre. Ott együtt elkezdtünk egy közös építkezést, új társulati tagokat szerződtettünk, nem küldtünk el senkit, hívtunk rendezőket, többek közt Máté Gábort, aki évek óta nem rendezett vidéken, vagy Rusznyák Gábort. De úgy tűnik erre most még sincs szükség Szegeden.
A belső feszültségről annyit jegyzett meg: nagyon sajnálja, hogy érezhetően kettévált a társulat, másban érdekeltek a színház üzemeltetésében dolgozók és másban a művészi állomány egy része. Nem tartja jónak, hogy az eszközök terén is elmérgesedett a viszony.
A látogatottsági gondokkal kapcsolatban megjegyezte: több mindennel megpróbálkoztak, a nézőszám-csökkenés megállt, néhány százzal sikerült bővíteni a bérletesek körét, de nem szerették volna hígítani a repertoárt csak azért, hogy radikálisan javítsák a számokat. Ők Spiróval az igényes művészszínházi munkához ragaszkodtak. Spirónak az év végén lejárt a művészeti főtanácsadói szerződése, Keszégnek az évad végéig szól a megbízatása. Gyüdi a várhatóan a Szegedi Szimfonikusok élére is aspirál, ha itt nem jár eredménnyel.
