Immár hat éve nem adott ki új stúdióalbumot Románia első számú komolyzenei exportcikke, Angela Gheorghiu. A szoprán a verista opera jól ismert (Boito, Puccini, Leoncavallo) és ritkán hallható (Macheroni, Refice) dallamaival tért vissza. E repertoár (még) nem Gheorghiu sajátja, kicsit keresi is benne magát és az igazodási pontokat, hiába, itt más arányokkal javasolt dolgozni, mint akár csak egy korszakkal korábban.
Az album hatásosan – már-már hatásvadász módon – indul, Mascagni Parasztbecsületének részleteivel, Gheorghiu hangja sötét és drámai, ám kicsit talán túlzottan is szenvelgő, ami nem fest túl jól Joseph Calleja meglepően erős és határozott Turriduja mellett. A zenei anyaga hullámzó színvonalú (akár egyetlen árián belül is), Boito Mefistofeléjének harmadik felvonásbeli, egészen furcsán kivitelezett részletétől például szívesen eltekintettem volna, miközben akadnak igazán remek pillanatok is (Ponchielli La Giocondája, például). A lemez címe (Eternamente: Örökké) azért még így is túlzásnak tűnik kissé.
Infó: Anghela Gheorghiu: Eternamente – The Verismo Album
Warner Classics, 2017
