Már egyetlen alkalom is hasznos, ám a rendszeres mozgás számos jótékony hatása mellett arra is képes, hogy ellensúlyozza a szervezet – természetes – hanyatlását, csökkentse bizonyos betegségek kialakulásának kockázatát és elősegítse a meglévők gyógyulását, valamint megőrizze a fizikai és szellemi teljesítőképességet. A sportorvos.hu által idézett kutatás szerint az edzetlen, mozgásszegény életmódot folytatók szívének teljesítőképessége a húszas évektől kezdve tízévente 8 százalékot csökken, a rendszeres testedzést végzők esetében ez a szám a fele, évtizedenként 4 százalék. Azt is megállapították, hogy a korábban mozgásszegény életmódot folytató idősek állóképessége már hat hónapos edzésprogram után is jelentősen javult.
A fájdalom nem jó kifogás
Nem kell nagy dolgokra gondolni és főleg nem hatalmas teljesítményt hajszolni, idősebb korban a legfontosabb, hogy a mozgás hatására jól érezzük magunkat – hangsúlyozta Bicskei Izabella. Az edző szerint a rendszeres mozgásnak minden életkorban ez lenne a fő célja Bizonyos kor fölött nincs olyan, hogy semmi nem fáj, legalább egy kis sérv kialakul, ami egyébként az izomgyengeség jele. A legfontosabb feladat az ízületek átmozgatása, ezek ugyanis beszűkülnek, ezáltal az izmok és a kötőszövet is be van „rozsdásodva”. Ezért az úgynevezett forgó ízületeket - csukló, a váll, a nyak, a csípő és a boka - célszerű minden reggel átmozgatni. Ezek azok, amelyek a kor előrehaladtával a leginkább fájni szoktak. A reggeli „beindításuk” is sokat tesz a fittség és a fájdalom enyhítése, valamint a megelőzés érdekében. A csípőízület edzésben tartása különösen fontos, mert egyrészt a sok ülés nyomot hagy rajta, másrészt csökkenthető a combnyaktörés kockázata.
Évtizedes fájdalom is elmúlhat
A napi átmozgatás megszokása utáni következő lépés lehet – alapos bemelegítés után - egy kis lassú séta, amelyet egy idő után tempósabb gyaloglás, akár Nordic walking, azaz speciális bottal és technikával végzett gyaloglás, és akár lépcsőzés is felválthat. A kirándulás, a kerékpározás és az úszás is jó választás lehet. Az edző kiemelte, nem számít a távolság és a szintidő sem, az a lényeg, hogy jólessen a mozgás. Előfordulhat, hogy már néhány hét után meglepve tapasztaljuk, enyhült az akár évtizedek óta meglévő, állandó fájdalom. Ilyen, edzésszerű tevékenységet hetente kétszer, esetleg háromszor is érdemes végezni, fontos, hogy ne legyen megerőltető, de járjon izomfáradással és tartson 35-40 percig. Bicskei Izabella arra is felhívta a figyelmet, hogy a fokozatosság elvének betartása, minden életkorban és minden sporttevékenység megkezdésekor az egyik legfontosabb szempont. Az alapoknál kezdjük, kis lépésekkel haladjunk: lassan, de folyamatosan terheljük a szervezetet. Figyeljünk a határainkat, amelyeket csak minimálisan feszegessünk, hiszen nincs elvárt teljesítmény, és amúgy is mindenkit saját magához kell mérni.
