Egyelőre teljes a káosz Magyarország romániai gázbeszerzései kapcsán. Orbán Viktor és miniszterei nyilatkozatai egymásnak és önmaguknak is ellentmondanak. Az a kormányfői közlés, miszerint egy (vagy három) magyar cég vásárolná meg a román fekete-tengeri gázt, szinte biztos valótlan. Az általunk megkérdezett szakértők nem tudnak arról, hogy az amerikai ExxonMobil és az osztrák OMV akár csak meg is pályáztatta volna Fekete-tengeri lelőhelyeinek gázát, nem hogy győztest hirdettek volna. Ugyanezt támasztják alá a heves román cáfolatok is.
Január 26-án Orbán Viktor a V4-ek kerekasztalbeszélgetésén azt nyilatkozta, hogy „egy magyar állami cég megnyerte a románok által kiírt gáztendert”, aminek nyomán „évi 4 milliárd köbméter 30 éven keresztül” érkezik majd hozzánk. Február 5-én az MTI szerint Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter és Teodor Melescanu román külügyminiszter abban állapodott volna meg, hogy „a román fél 2020-ra megteremti a Magyarországra irányuló gázexport műszaki feltételeit, 2022-től pedig lehetőség nyílik a Fekete-tengeren kitermelt gáz Magyarországra szállítására azáltal, hogy magyar vállalatok kötötték le a majdani román-magyar gázszállítási útvonal teljes, évi 4,4 milliárd köbméteres szállítási kapacitását”.
Míg a miniszterelnök szavai a gáz mint termék beszerzéseként érthetőek, addig a külügyér csak a szállítási útvonalak lekötésére célzott, és a kettő között éles a különbség. Mindazonáltal bizonyíték csak ez utóbbira létezik. Más kérdés, hogy három nappal később Melescanu hivatala cáfolta, hogy Szijjártóval bármiben is megállapodtak volna. A román külügyi tárca emellett azt is rögzítette: nem kötheti le egy ország a fekete-tengeri gázmennyiséget. Ezt ugyan a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) még könnyű kézzel nevezhette nyilvánvalónak, illetve a nyilatkozatot értelmetlennek, másnap Orbán Viktor még rátett egy lapáttal.
Szavai szerint „Románia a következő években mintegy évente 4 milliárd köbméter mennyiségű gázt termel majd ki, és kíván kijuttatni Romániából, egy amerikai cég fogja ezt a munkát elvégezni, a meghirdetett tenderen pedig az első három helyen három száz százalékban magyar tulajdonban lévő cég végzett, ezért pillanatokon belül eljutunk oda, hogy aláírjuk azt a megállapodást, ami a következő 15 évre több mint 4 milliárd köbméternyi gáz behozatalát teszi lehetővé Romániából Magyarország számára”. Ezzel a kormányfő a román tiltakozás dacára megint csak a gázbeszerzés és nem gázcsőlefoglalás sikerét sejteti. Azt azonban, hogy mégis ez utóbbiról lehet szó, alátámasztja, hogy a gázcsőpályázat hatálya 15 - és nem 30 - év. Az sem világos, hogy egy, három, avagy – a KKM csütörtöki változata szerint – két magyar nyertesről van-e szó. Az állami cég szinte bizonyosan az MVM - ahonnan megkeresésünkre még nem kaptunk választ -, illetve érdeklődtünk a kormányfő-közeli MET-nél is (amelynél a „magyar" háttérbe némi svájci és más offshore-színhely is vegyül), de nem kívántak nyilatkozni.
Forrásaink számára egyértelmű: a számos félreérthető nyilatkozat mind arra utalhat, hogy magyar cégek 2022-től 15 évre lefoglalták a magyar-román gázvezeték hazai irányát, ami azért nem túl váratlan. Abban, hogy a Fekete-tengeri telepek alkalmasak lesznek-e egyáltalán évi akár 4 milliárd köbméter kibocsátására, az értékelések eltérnek. Egy szakértőnk ugyanakkor gyökereiben tartja tévesnek az ügylet Fidesz-féle tálalását. Orbán Viktor és Szijjártó Péter ugyanis azt hangsúlyozta, hogy a román beszállításokkal végre nem csak az útvonalakban, hanem a konkrét forrás tekintetében is megszűnik hazánk orosz ellátásának kizárólagossága. Ez azonban nem igaz.
Magyarországra Ausztria felől már 1996 óta érkezhet más eredetű gáz. Ráadásul a gáz fizikai eredete teljesen lényegtelen: annak csak az eladója számít, ami ma már messze nem csak az orosz állami Gazprom. Olyannyira, hogy az – akár orosz – gázzal folytatott élénk nemzetközi kereskedelem magát a Gazpromot is folyamatos árcsökkentésre kényszeríti. Mi több: a jövőben a magyar-román vezetéken is érkezhet orosz gáz, akár orosz, vagy akár más nemzetiségű kereskedőtől. Tehát az se lényeges, hogy a Románia felől majdan érkező gáz épp hol kerül a felszínre. Nem államok, hanem kereskedők közötti szerződésekre lenne szükség, ilyenről azonban nem hallani. Forrásunk szerint ugyanakkor minél több a gázvezeték, annál több beszállítói szerződés köthető, amivel elérhetőbb az alacsonyabb ár.
