Az Antonov-148-as gép a moszkvai Domogyedovo repülőtérről szállt fel vasárnap, helyi idő szerint délután fél háromkor, és alig öt perccel később eltűnt a radarképernyőről. Nem sokkal ezután több földi szemtanú jelezte, hogy a repülő a Moszkvától 80 kilométerre, dél-nyugatra fekvő Argunovo falu közelében a földbe csapódott. A roncsok hatalmas területen szóródtak szét, a kutatást nehezíti, hogy a környékben nagy a hó.
A fő kérdés most – és valószínűleg még napokig, sőt akár hetekig –, hogy mi okozta a katasztrófát. Keith Wolzinger, egy tapasztalt kereskedelmi pilóta a Russia Today televíziónak azt mondta: az összes lehetséges faktor közül az időjárás a legvalószínűbb. „Sok függ attól, milyen volt az időjárás a reptéren, és a gép mennyi időt töltött ott – magyarázta. – Az a tény, hogy a gép viszonylag könnyedén emelkedett 1800 méter magasra azt erősíti, hogy az An-148-as jó állapotban volt” – tette hozzá. A BBC által megkérdezett szakértők az időjárás mellett nem zárták ki az emberi mulasztást és a technikai problémát sem.
Egyes források azt állítják, hogy Valerij Gubanov egyébként tapasztalt pilóta (aki túl van az 5000. repült óráján) a hideg időjárás ellenére sem kérte a földi személyzettől, hogy jégtelenítsék a gépét. Hogy valóban ez történt volna, arra majd a vizsgálat fényt derít. A jegesedés a zord időjárási körülmények között repülő gépek egyik fő ellensége, ezért is bevett gyakorlat a gépek jégmentesítése, felszállás előtt akár több ízben is. A gépeknek egyébként van saját jégmentesítő rendszerük, amely bizonyos hőfok alatt automatikusan működésbe lép. Az iho.hu repülési szakértője idézi annak a pilótaszervezetnek az alelnökét, amelyhez a lezuhant gép hajózói is tartoztak. Ő azt állította, hogy a hideg, párás levegőben a gép hajtóműveinek vagy egyik hajtóművének a jégtelenítő rendszere mondhatta fel a szolgálatot. Jég került a hajtómű forgórészeibe, és ez okozta a hajtómű robbanását.
Az Antonov-148-as, kéthajtóműves gépet Ukrajnában fejlesztették ki, a 2000-es évek elején, elsősorban rövid távú utakra. Később ott és Oroszországban is gyártották ezt a típust. A most szerencsétlenül járt gép 2010 óta volt a légitársaság tulajdonában, és – a társaság közleménye szerint – a repülés előtt minden szükséges karbantartási munkát elvégeztek rajta. A BBC-nek nyilatkozó szakértők ugyanakkor emlékeztetnek rá, hogy ennél a gépnél korábban már észleltek hajtómű meghibásodást, és a géptest szilárdságával is voltak problémák.
Hivatalos orosz légügyi források viszont állítják: a gép hajtóművei egészen a becsapódásig működtek. Az orosz tévében megszólaló szakértők viszont állítják: egy hajtómű hibája, vagy robbanása sem vezet biztosan katasztrófához, ha a másik működőképes marad. Az Aviation Safety Network a Twitteren megjelentette a gép úgynevezett repülési profilját. Eszerint a gép körülbelül 2000 méternél elkezdett süllyedni, aztán ismét emelkedett valamennyit, majd meredeken a földbe csapódott. Ezt az interneten többen úgy magyarázzák, hogy a személyzet elvesztette majd csak átmenetileg nyerte vissza uralmát a gép felett, a végzetes zuhanás előtt.
És itt a másik kérdés, amely alapvetően befolyásolhatja a tragédia megítélést. Ha ugyanis legalább az egyik hajtómű rendben működött a földbe csapódásig, vagyis a gép nem a levegőben robbant darabokra, akkor miért szóródtak szét a roncsok egy több kilométeres sugarú körben? Voltak olyan szemtanúk, akik már a zuhanás előtt láttak robbanást, valahol a szárny alatt, mások viszont állítják: a gép csak a földbe csapódáskor robbant fel. Az orosz televíziók bemutattak több, a helyszínen készült felvételt, amelyek inkább az előbbi verziót erősítik.
Az An-148-asnak típusnak nem ez volt az első balesete. 2011. március 6-án egy próbarepülés közben csapódott a földbe a gép, fedélzetén hatfőnyi személyzettel. Azt a balesetet sem élte túl senki.
Fontos kérdés, hogy a pilóták mikor észlelték a bajt, és mit tettek vagy próbáltak tenni a katasztrófa elkerülése érdekében? Egyes beszámolók szerint a személyzet semmi rendelleneset nem jelentett, mások viszont tudni vélik, hogy kényszerleszállást akartak végrehajtani egy közeli reptéren. Ezekre a kérdésekre csak a valószínűleg hónapokig tartó vizsgálat ad majd választ. Az első részeredményekre azonban talán csak néhány napot kell várni, addigra a szakemberek „kiolvassák” a repülési adatokat rögzítő két fekete doboz adatait.
