A XVI. századi Spanyolországban kialakult pikareszk regény műfaja gyorsan a kor egyik kedvencévé vált. A nép ugyanis nagyon könnyen tudott azonosulni a regények főhősével, a többnyire szegény csavargóval vagy bűnözővel, aki rafináltságát kihasználva próbál boldogulni. Az azonosulás oka egyszerű: a főhős közülük való. Az első ilyen alakokat csakis a saját érdekük motiválja, később jelennek meg azok, akik már a népet szolgálják törvényen kívüli tetteikkel. A világirodalom legismertebbjei Lazarillo de Tormes, Panurge és Robin Hood, de a magyaroknak is megvan a saját pikarója Rózsa Sándor személyében. A XX. század végén pedig ebbe a társaságba került bele Ambrus Attila, A Viszkis is.
A szerző, Julian Rubinstein nem szeretne állást foglalni, hogy Attila a nép hőse-e – ennek eldöntését az olvasóra bízza. Elénk tárja viszont a nép minden tettét, amivel az a hatalommal szembeszegülő és a rendőrséggel játszadozó Viszkis előtt tiszteleg. Ennek ellenpólusaként visszatérő motívum az, hogy Attila végig bűnözőként gondol magára.
Részletes képet kapunk a magyarországi rendszerváltás és a kilencvenes évek világáról. A szöveg párhuzamos szerkesztettsége miatt egy krimiben érezhetjük magunkat, ahol egyszerre látunk bele mindkét fél fejébe. A rablóéba, aki kiszakadva a romániai elnyomásból, a számára új világban próbálja megtalálni a helyét, bizonyítani édesapjának és saját magának egyaránt, hogy mégsem egy senki, ahogyan azt ő korábban meg is mondta neki. És a rendőrségébe, akik megpróbálják kézre keríteni.
Az egész történeten átível ez a bizonyítási vágy, minden tettét ennek rendeli alá és emiatt képtelen szabadulni bűnöző énjétől. Amikor már megtalálná a kiutat a normális élet felé, akkor a kaszinók és kocsmák közege mindig visszarántja az egyetlen világba, ahol nevet tud szerezni magának: ez számára a bűnözés és a rablás.
Infó: Julian Rubinstein: A Viszkis; Európa Könyvkiadó, 2018
Ma este 19 órától a Ziccer! - Trollfoci Sport Pub (1074 Budapest, Dohány utca 28.) beszélgetéssorozatának Ambrus Attila a vendége.
