Technika Salvatore Ceccarelli Antik magok 2000 variációjával veti be a földet, ezek jobban ellenállnak a természeti csapásoknak, a betegségeknek és az élősködőknek is
5533 féle ehető növény van, de közülük sok eltűnt, miközben alig három – a rizs, a búza és a kukorica – adja a növényvilágból származó kalória több mint 50 százalékát. Az élelem 75 százalékát 12 növényi kultúra és 5 állatfajta biztosítja. Kevés fajtára összpontosítunk, nem azért, mert ezek a legjobbak és legegészségesebbek, hanem azért, mert ezek alkalmazhatók leginkább az ipari méretű termelési rendszerekhez.
A szuperintenzív termeléssel ugyan nagyobb lett a hozam, de ez 24 százalékkal növelte az üvegház hatású gázkibocsátást és a planéta legnagyobb vízfogyasztójává vált. A kihalással fenyegetett növényfajták eltűnését eredményezheti a megművelt területek és a legelők terjedése.
A helyzet már ma is aggasztó, de drámaivá súlyosbodhat. Ha így folytatódik, a következő három évtized mindegyikében 2 százalékkal fog csökkenni a mezőgazdasági termelés, a kereslet viszont 14 százalékkal növekszik. Ez nyilván a mostani tendencia erősödését jelenti, ami katasztrofális lesz.
Mindez kihat az egészségre is. Az élelem túliparosítása miatt csaknem kétmilliárd a túlsúlyos ember, akik ugyanakkor vitamin- és ásványi anyaghiányban szenvednek. A Biodiversity International jelentése szerint ezért támogatni kell a megfelelő tartalmú növények termesztését. A rizs esetében például nemcsak az előállított kilogrammok számítanak: napi 200 grammban megtalálható lehet az összes protein 25, de akár 65 százaléka is, a fajtától függően.
A termék minősége függ a talaj minőségétől is. A monokultúrákban jobban elszaporodnak a paraziták, aminek a kutatások szerint az a következménye, hogy ezeken a területeken 1950 és 1993 között a terményekben jelentősen csökkent a protein, a vas, a kálium, a riboflavin és az aszkorbinsav-tartalom.
A biosokféleség csökkenése súlyos veszélyt rejt magában. De van kiút – vélik az ENSZ élelmezésügyi és mezőgazdasági szervezete, a FAO szakértői, akik emlékeztetnek Salvatore Ceccarelli kísérleteire, amelyeket több afrikai, ázsiai és közel-keleti országban, valamint Franciaországban végzett. Technikája éppen a biodiverzitáson alapul. Antik magok 2000 variációjával vetette be a földet, ezek a magok jobban ellenállnak a természeti csapásoknak, a betegségeknek és az élősködőknek is. A rendszer hatásosnak, gazdaságosnak tűnik, a szegények által is hozzáférhető, tehát megbízható eszköz lehet az elsivatagosodás és az éhínség ellen.
