Várható volt, hogy az úgynevezett választási kampány nem lesz nagyon szép.
(Azért „úgynevezett”, mert 1. a választási rendszer igazságtalan, 2. az állam – és NEM a kormánypárt – minden erőforrását bevetik Orbán Viktor újabb választási győzelme érdekében, 3. a kormánypárt anyagi és médiafölénye elsöprő, 4. az ellenzék csak egységesen érhetne el jó eredményt, ez pedig lehetetlen, 5. a kormánnyal elégedetlen közvélemény passzív, beletörődő és tájékozatlan.)
Ezt tovább csúfítja néhány baloldali „arc” átállása.
Hátraarc.
Ami először föltűnt nekem, az egyik kitűnő kollégám, Galló Béla társadalomkutató és politikatudós (régi, meggyőződéses baloldali ember) fölbukkanása jobboldali médiákban, mindenekelőtt a kormánypropagandát sugárzó állami televízióban, ahol most ő a Fidesz-KDNP baloldal-szakértője. Ismerve korábbi nézeteit és elkötelezettségét, ez megdöbbentő.
Kevésbé megdöbbentő – hiszen ez tisztán üzleti ügynek látszik – Lévai Katalin volt szocialista miniszter és európai képviselő bemutatkozása egy fideszes kamupárt élén, akinek az a küldetése, hogy a választókerületében esélyes balközép jelölttől szavazatokat vegyen el, a választók megtévesztésével: merthogy ő „baloldali” jelölt. Vadonatúj pártocskája tán minden körzetben indul, egy másik jelöltje az MSZP-ből kizárt, Fidesz-kollaboráns kerületi önkormányzati képviselő. (Egy másik, szintén az MSZP-ből kizárt férfiú indul, úgyszintén „baloldali”-ként a hódmezővásárhelyi polgármester-választáson a közös ellenzéki jelölttel szemben.)
Megjegyezzük, ugyancsak „baloldali” színekben szokott hasonló, a Fidesz-KDNP-nek hasznos célzattal szerepelni különféle választásokon Thürmer Gyula szélsőputyinista, kamu-„kommunista” (jelszavaiban már-már szélsőjobboldali) munkáspártocskája is. El szokott vinni egy-két tucat szavazatot.
De érte nem kár.
Csak a választókért, akiket a jogos viszolygás ettől az egésztől majd arra indít, hogy szavazás helyett inkább kirándulni menjenek április 8-án.