A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a nemzetipark-igazgatóságokkal és más civil természetvédelmi szervezetekkel együttműködve idén januárban tizenötödik alkalommal szervezte meg a hazánkban telelő sasok éves számlálását. Az Európai Unió által támogatott PannonEagle LIFE projekt keretében idén először a környező országok természetvédelmi szervezetei és szakemberei is csatlakoztak a kezdeményezéshez, így most először készült el a Kárpát-medence közös téli „sastérképe”.
Forrás: MME Monitoring Központ
Az idei sasszinkron enyhe időjárása, a fagymentes, felázott, mély talaj megnehezítette jó néhány terület megközelítését, de így is rendkívül nagy lefedettséget ért el a felmérés. A madárszámláláson, amelyet az egy időben történő megfigyelések miatt neveznek sasszinkronnak, idén 347 magyarországi felmérő és 80 szlovák, cseh, osztrák, szerb és román szakember vett részt, akik a Kárpát-medence szinte valamennyi jelentős sastelelőhelyét felmérték, így a lehető legpontosabb kép alakulhatott ki az itt tartózkodó sasfajokról és ezek egyedszámáról.
A magyarországi felmérők összesen mintegy 16 500 négyzetkilométert, az ország területének mintegy 18 százalékát fedték le.
Magyarországon 750-nél is több rétisast és csaknem 350 parlagi sast számoltak, a hat résztvevő közép-európai országban pedig összesen több mint 1000 rétisast és mintegy 450 parlagi sast figyeltek meg. A fokozottan védett státuszukhoz viszonyítva nagynak tűnő számok ellenére a sasok természetesen még ma is nagyon ritkák. Az adatok alapján a felmérés során bejárt legsűrűbb sastelelőhelyeken is 100 négyzetkilométerenként mindössze átlagosan 3 rétisas és 2 parlagi sas került lencsevégre.
A két sasfajra elkészült régiós összesítés mellett a magyarországi felmérés a korábbi évekhez hasonlóan az összes ragadozómadár-fajra kiterjedt. A réti- és a parlagi sasok mellett 2 szirti sast és 4 fekete sast, valamint további 13 ragadozómadár-faj mintegy 9378 példányát is megfigyelték a szakemberek, akik láttak vörös kányát, kékes rétihéját, barna rétihéját, karvalyt, héját, egerészölyvet, gatyás ölyvet, pusztai ölyvet, vörös vércsét, kerecsensólymot, vándorsólymot és kis sólymot is. A nappali ragadozómadarak mellett baglyokat, és ragadozó életmódú énekesmadarakat is számoltak a felmérők, sőt néhány régióban a túzokokat is számba vették.
