Loveshake, amit egyféle szerelmi turmixként is értelmezhetünk a címe Rezes Judit és Szabó Győző színházi duettjének. Egyre több olyan előadás születik mostanában, amelyben a szereplők a saját életüket viszik valamilyen formában a színpadra. Máté Gábor egykori osztálya évről évre készít hasonló előadást, úgy hogy jeleneteket hoznak létre az adott főszereplőről és ebből áll össze a produkció. Ha kell egymást játsszák, vagy önmagukat. Rezes Judit és Szabó Győző önmagát adja az előadásban, olyannyira, hogy az elején be is mutatkoznak, mesélnek önmagukról, mint egy felvételi beszélgetésen, persze azért árnyaltabban, jelezve, hogy itt aztán a későbbiekben mélyebbre is juthatunk. Nagy kérdés persze, talán a legnagyobb, hogy működik-e, vagy éppen kitart-e több mint egy órán át, hogy a szereplők önmagukról mesélnek. És az is kérdés, hogy hová teszik a határokat, mennyire akarnak kitárulkozni.
A Loveshake nem lép át bulvárba, bár éppen az első közös éjszakáról kissé fanyar módon sok mindent megtudhatunk, de inkább az általános problémák felé megy a hangsúly és nem az intim részletek dominálnak. Történeteket, vagy olykor inkább mondatokat kapunk, amelyből összerakható egy küzdelmekkel, hullámhegyekkel és völgyekkel teli út, akár bármelyikünk élete lehetne. De itt most Rezes Judit és Szabó Győző magánéleti csatájába pillanthatunk be. Lehet, hogy a csata túl sarkos kifejezés, de mégis arról van szó, hogy adott két ember, jelen esetben két színész, akik látszólag abszolút nem illenek össze, mégis egymásra találnak és a nehezebb időszakokat átvészelve mégis megküzdenek egymásért, lejátsszák azokat a játékokat, amelyeket rájuk mért a sors. Több játékos dialógus elhangzik egyébként, amely szórakoztató és elgondolkodtató is. Ilyen például az Elárultál /Nem/ Hányszor – eszmecsere.
Az Enyedi Éva dramaturg, illetve nyilván a két színész által összeállított szöveg mellé kapunk más eszközöket is. Mégpedig zenét, dalokat és táncot. Mindegyik hatásos, főleg a tánc. Rezes Judit táncosból lett a Katona József Színház színésze, Szabó Győző pedig igyekszik Rezes szintjét megközelíteni, és ezt nagy alázattal és fegyelemmel el is éri. A két színész, Szabó Győző kedvenc állatainak a maszkjában áll elénk. Győző gorilla, Judit pedig a már több száz éve kihalt dodó madár maszkjában. De ez csak a végén került fel a színészekre. Több mint egy órán át a maszk nélküli életüket mutatták meg. Lehet, hogy a történetek szempontjából kissé megúszósan, de színészileg mindenképp érvényes módon.
