Putyin nevéhez több váratlan húzás kötődik. Ha csak a legutóbbiakat vesszük alapul, decemberben a Vörös téren megtartott késő esti barátságos mérkőzésen játékosként szerepelt egy jégkorongmérkőzésen. Januárban pedig megmártózott az ortodox vízkereszt tiszteletére a Tver régióban lévő Szeliger tó jeges vizében a Nyilo-sztolbenszkaja kolostornál.
A Kreml szóvivője sietett eloszlatni minden kétséget a felől, hogy itt valami rendkívüli dolog történt. Kijelentette, az elnök az elmúlt években is részt vett hasonló fürdőzésekben. Mi keltette fel akkor az oroszok érdeklődését?
Putyin megszabadulva pompás báránybőrkabátjától és fehér csizmájától, nyakában kereszttel rezzenéstelen arccal ment a jéghideg vízbe, miközben keresztet vetett. Nos erre figyeltek fel az oroszok, megállapítva, hogy Putyin katolikus hívő módjára vetett keresztet. Tehát Putyin nem is pravoszláv – fejezik ki rosszallásukat egyesek, mások egyszerűen ezt annak tudják be, hogy aki a legtöbbet beszél a vallásról és a tradíciókról, és mindezt propagandacélra használja, az akár el is tévesztheti mit kell tennie.
Az mindenesetre elgondolkoztató, hogy Putyin minden szertartást betartva vett részt a kolostorban a gyertyagyújtási ceremónián, csókolta meg a szentképet, csinált mindent végig, ahogy a pravoszláv egyház azt megköveteli. És ez a lényeg. Oroszország elnöke olyan szövetségesnek tekinti az egyházat, amely megérdemli, hogy viszonozza a szolgálatát. Mert kétség sem férhet ahhoz, hogy a pravoszláv egyház Putyin támasza. Mint ahogy korábban a kommunista ideológia volt a támasz.
A múltat azonban a Kreml nem akarja végleg eltörölni. Oroszországban manapság jól megfér egymás mellett a kereszt és a vörös csillag, a pravoszláv kolostor és a Lenin Mauzóleum. Nemcsak a vallási élet virágzik, hanem a múlt iránti nosztalgia is növekszik. Immár a hatalmi berkekből is felmentő hangok érkeznek a sztálini korszak bűneivel kapcsolatban. Tudományos körökben rendkívül negatív volt a visszhangja annak, hogy a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) vezetője, Alekszandr Bortnyikov igyekezett igazolni a sztálini megtorlásokat. Néhány akadémikus szerint a kommunista párt XX. kongresszusa óta nem hangzottak el ilyen szavak a hatalom legfelső köreiből. Bortnyikov a nagy terror idején tartott bírósági ügyek egy részénél objektivitást vél felfedezni.
Ennél azonban érdekesebb az, ahogyan Putyin összehasonlítja egymással a kereszténységet és a kommunizmust. Január derekán vált ismertté, hogy a Rosszija 1 tv-csatornában ismertetett filmrészlet szerint az orosz elnök kijelentette: a kommunista ideológia rokon a kereszténységgel, valójában – a szabadság, egyenlőség, testvériség, igazság – ez mind le van fektetve a Szentírásban. Összehasonlította a kommunisták viszonyát Leninhez azzal a kultusszal, amely a kereszténységben a szenteket övezi. A kommunizmus építőjének kódexe pedig egyszerűen primitív kiragadás a Bibliából, semmi újat nem találtak ki. Az elnök ezzel arra utalt, hogy tulajdonképpen a kommunizmus is vallás volt a maga nemében. Ezt a véleményét az elmúlt években többször is megismételte.
A nagy kérdés, mindezzel, tulajdonképpen, mit akart üzenni az orosz elnök? A Lenin Mauzóleum ügyében nyilván azt, hogy megléte egyáltalán nem mond ellent az orosz pravoszláv hagyományoknak. Ezért aztán bántani sem kell. Ami pedig a kommunizmust illeti, inkább a megértés csendül ki a szavaiból.
Putyin mindenkinek meg akar felelni: a mélyen hívő embereknek és az ateistáknak éppen úgy, mint a kommunistáknak és az antikommunistáknak. A választások előtt minden oldal felé gesztust tesz. Tisztában van vele, hogy a Szovjetunió összeomlása utáni idők hatalmas változásai ellenére a társadalom nosztalgiát érez a második világháborús győzelemből született nagyhatalmi státusz iránt, szeretné múltjának a szennyesét feledve büszkének lenni arra, amire lehet. Egy tavalyi felmérésen minden idők legkiválóbbjai közül a megkérdezettek első helyen említették Sztálint. A Szeliger tó jeges vizében megmártozott Putyin ebben a dermesztő helyzetben igyekszik manőverezni.